Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1997)
Bakó Ferenc: Kőbe vájt építmények a Mátra környékén
századunkban emelt birkahodály mögött egy hasonló rendeltetésű barlangépítmény maradt meg. Mindezt felmértük és fényképeztük (lásd a képeket). További kutatás kiderítette, hogy ez a terület nem azonos Dobi-val, ennek neve ugyanis Irma tanya volt, de innen nem messze, Tarnaszentmária faluhely szélén van egy lyukpince, amit Dobi pincének neveznek. Ezt a nagyobb uradalmi pincét csak kívülről tekinthettem meg (lásd a fényképet). A középkori Dob ezen a területen feküdt, de további kutatás lenne szükséges ahhoz, hogy megismerjük ennek a középkori telephelynek a történetét, földrajzi körülményeit. A földrajzi név kataszterben az említettek mellett a népi vallásosságra, a remetékre vonatkozó utalások is találhatók. Verpeléten a határ északnyugati sarkában a recski községhatár közelében 3 ilyen névről is írnak: Remete tisztás (75), Remete tető (76), és Remete forrás (86). Tarnaszentmária keleti szélén, a Dobi hely mellett állt a Mária fa (49). Valószínűtlen azonban, hogy ezek a nevek kapcsolatosak lennének a kutatott barlangépítményekkel. 60 Istenmezeje A vizsgált területtől távolabb, a Tárna felső folyása mellett fekszik ez a különös nevű falu. Nevének eredetét úgy magyarázzák, hogy egy Isten nevű ember birtokolta: mező, rét lehetett akkor. A nyelvészek nem fogadják ez azt a feltevést, hogy az „Isten" előtagot „vallási tiszteletben részesített kép, szobor, bálvány, értelem magyarázná". 61 Ennél elfogadhatóbb etimológia eddig nincs, de a faluban és határában ismert földtani képződmények mintha az utóbbi magyarázatot támogatnák. A falu belterülétén, a rajta áthaladó országút mellett napjainkban is meglévő kisebb barlang van, amely történeti forrásokban úgy szerepel, mint egy templom szentélye. Először 1720 körül említik, majd 1746-ban, de még nemcsak a szentély, hanem maga a templom is „inkább barlang benyomását kelti, sziklába van vésve, sötét, nedves, rossz szagú". 1767-ben már „a templom részben szilárd anyagból épült, másrészt sziklába vágott". 1831-ben „inkább vadak istállója és latrok barlangja" - írják. Az új, napjainkban is álló templom innen távolabb 1853-ban épült. 62 A templom történetére vonatkozó kevés adatból az következik, hogy a gyér lakosság folytonosságát a török idők nem szakították meg, a kőbe vájt templom tehát a középkorból maradt ránk. A XVIII. sz. elején még ép volt, de később hajója, bejárata valamilyen okból kifolyólag megsemmisült és csak 1760 körül épült a kőbe vájt apszis elé „szilárd anyagból való" templomhajó, amit 1853-ban bonthattak le. A falu belterületén és határában figyelemreméltó természetes kő képződmények vannak, amelyek létére a nép vallási jellegű magyarázatokat tud adni. Az egyik a belterületen, az egykori barlangtemplom közelében, a domb oldalán látható: az úttal párhuzamosan egymás mellett olyasféle kőzettani képződmények húzódnak, amelyeket szőlőtőkék soraihoz lehet hasonlítani. A nép ezeket Noé szőlőjének nevezi (25), mert a monda szerint „egy terhes asszony megkívánta a szőlőt, kért a tulajdonostól, de az nem adott. Az asszony megátkozta, az pedig kővé változott a szőlővel együtt". Emellett a határban, az előbbi hely közelében is van egy hasonló kőzettani formáció, aminek a neve Kőfelyi, vagy Vállóskő, ill. Noé szőleje (184). Ezek népi magyarázata: „a kő alatt templom van". 63 Lehetséges, hogy a két sziklaképződmény azonos, ugyanaz, csak az adatközlő helymeghatározása volt téves. 60 PELLÉNÉ I. 164-172. 61 KISS Lajos 1978. 294. 62 Top. III.'312-318. 63 PELLÉNÉ I. 28., 30.
