Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1997)
Bakó Ferenc: Kőbe vájt építmények a Mátra környékén
A műemléki topográfia helyszíni vizsgálatai nem terjedtek ki a pincékre, ezért valóban régi építményről nem volt tudomásunk. A korábbi, nemesi tulajdonban lévő pincéket valószínűleg borkereskedők vették meg és céljaiknak megfelelően modernizálták. Alaposabb helyszíni vizsgálat azonban még felderíthetne régi, történetileg értékes pincét. Kisnána Az Aba nemzetségből származó Kompolti família faluja, amely a XVI. században elpusztult és 200 év múlva szlovákokkal települt be. Korunkban jelentős szőlőművelés 1936-ban 141 hold - középkori gyökerű lehet, mert a XIV. századra datálható várudvarán (1962 és 1968 között helyreállítva) dongaboltozatú, bizonyára bor tárolására használt pince húzódik. (A pincét, a bemutatott rajzon szaggatott vonalak jelzik). 24 Földrajzi nevek tekintetében a kutatás kevés adatot hozott felszínre. Belterületen és a határban összesen egy név utal erre, a Pincék, vagy Pivnyice (62), de már csak egy-egy építménnyel. (A műemléki kutatás sem talált említésre érdemes pincét.) Vallástörténeti vonzata lehet két helynévnek, az egyik a Remete patak vagy Száraz patak (25) a belterületen és a Maria kép (99) nevű hely. Ezek azt sejtetik, hogy itt egykor remete élt. A Mária-képről azt jegyezték fel, hogy a képet „egy fára szegezték fel. Mária tartja a gyermek Jézust. A szentkúti búcsújárók itt pihentek meg és imádkoztak". 23 ///. Nyugati Mátra-vidék A Gyöngyöstől nyugatra elterülő boividék némileg különbözik a keletitől. Az egyik különbség demográfiai jellegű: a török hódoltság korában nem pusztult ki olyan nagy mértékben a lakosság, folytonossága tehát a középkorral nem szakadt meg. Ez is az Aba nemzetség birtoka volt az Árpád-korban, de az egri püspökség falvai, mint Gyöngyöspüspöki és Gyöngyössolymos, beékelődtek ebbe a világi birtoktestbe. Az 1549-es dézsmajegyzék tanúsága szerint az egész déli Mátravidék bortermelésének mintegy kétharmad része ezeknek a falvaknak és Gyöngyösnek a határából került ki. Ám a táj egyes más települései is, bár kisebb termőterületekkel, de bortermelők voltak. 26 Gyöngyössolymos Az Árpád-korból az Aba nemzetség révén ismert település 1430-ban került az egri püspökség birtokába és így maradt 1945-ig. A XVI. században jeles bortermelőhely, majd a török hódoltság alatt, 1605-ben is 42 szőlősgazdát írtak itt össze. A később eltelt évszázadokban sem esett vissza a szőlőtermelés, 1936-ban a kertek területe 893 holdat tett kis és ebből kifolyólag ekkor a „lakosság fő megélhetési forrása a szőlőművelés". 27 Annak ellenére, hogy a falu életében ilyen jelentős szerepe volt a szőlőnek, a bornak, az adatok igen kevés pincéről adnak számot. Ennek feltehetően az az oka, hogy évszázadok alatt nagyüzemi, uradalmi keretek között folyt a bortermelés, s ebben a gazdák-jobbágyok, zsellérek - alig vettek önállóan részt. 28 A földrajzi nevek között mindössze egy van kapcso24 Top. 1. 612. 25 Top III. 358-359.; PELLÉNÉ IV. 31-32. 26 SOÓS Imre 1975. 240. 27 NAGY Gyula 1964., elemzi N. KISS István adatait. 28 SOÓS Imre 1975. 240.
