Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1997)
Csiffáry Gergely: A solymosi malomkő
2. sz. táblázat Heves megye malmai ! \ Vízimalmok száma Gőzmalmok száma 1850 1860 1870 1880 1890 1900 136 130 122 105 114 60 8 31 40 62 66 Az 1860-as évektől kezdve Heves megyében is gyorsan nőtt a gőzerőre épített malmok száma, amely természetesen korlátozta a solymosi malomkő használatát. A solymosi malomkő piacát több tényező befolyásolta. Recens néprajzi vizsgálatokból tudjuk, hogy az általánosan elterjedt malomkőméret a területen 108 cm és 136 cm átmérőjű volt. A kövek vastagsága 25 cm körül mozgott. 80 Ennek az oka, hogy a víz energiája meghatározta az őrlőmalmokban használható malomkerekek nagyságát. Tudjuk, hogy a solymosi malomkőbányában is ilyen méretű kövek készültek. A Gyöngyös környéki molnárok elbeszélése szerint előfordult olyan eset, amikor a malomkövet is a molnárok faragták ki, főként ha a közelben bányászott solymosi követ használták fel. Volt olyan alkalom is, hogy Visontán az egyik molnár a Gyöngyös melletti farkasmályi kőbányából szerzett követ, amelyet maga faragott ki. A Gyöngyös környéki molnárok elmondása szerint nem tartották az itteni malomkövet jónak, mert puha volt és csak szükségből használták. A jobb minőségű sárospataki és váci kővel szívesebben dolgoztak a térség molnárai. 81 Nem tudunk arról, hogy áttértek volna Gyöngyössolymoson az újfajta francia malomkövek készítésére. A változás azonban Sólymoson is követhető. A francia kövek használatának a terjedésével csökken a helyi hagyományos malomkő iránti igény. Ezért a korábban fejtett lilás, szürkés, porózus Kis-hegyi, Csák-kői malomkőfejtők helyett a bányászat súlypontja áttevődött az Asztag-hegyen található nagy keménységű hidrokvarcit kitermelésére. 1930 után az ott fejtett kövekből készítették az időt állóbb malomköveket, illetve malombélés-követ. A hanyatlóban lévő malomkő bányászata helyett a Kis-hegyen nagyarányú kőtermelés kezdődött s épületkő-fejtés és a kőfaragás került előtérbe. Gyöngyössolymoson termelték a legelterjedtebb és legkedveltebb építőkövet. 82 Végül a természetes malomkövek azért kerültek ki a használatból, mert ezek legfeljebb 200/sec. fordulatot bírtak el, viszont a nagy teljesítményű gőzmalmokban és a benzinmotoros malmokban ezeket már nem tudták alkalmazni. 83 A solymosi malomkőbányászat és malomkőfaragás 1949 körül szűnt meg végleg, amikor az 1948-1952 közötti államosítás hatására a környék legutolsó vízimalmai is beszüntették működésüket. A nagy múltú solymosi kőbányászat viszont nem szűnt meg, mert a Kishegyen, az ún. Lila bánya anyagából napjainkban is készítenek faragott követ. 80 SELMECZI KOVÁCS Attila 1984. 359. 81 SELMECZI KOVÁCS Attila 1969. 325. 82 NOSZKY Jenő 1926. 139. 83 KÓS Károlv 1980. 293.
