Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1995)
Horváth László: Adatok a gyöngyösi zsidóság újkori történetéhez
a zsidók piacon való árusítását tegyék lehetetlenné. 1800. nyarán például elrendeltetett, hogy "...más városoknál bé vett szokáshoz ragaszkodván el végeztetett, hogy ezentúl nékiek meg ne engedtessen (ti. piacon sátorból árusítani), hanem ha portékájukat árulni kívánják, az Felséges rendelések szerént országos vásárjaink kivül tsak házrúl házra járván árulhattyák..." 53 Időnként maguk a zsidók is szorgalmazták, hogy idegen zsidókat árusítani a városba csak országos vásárnapokon engedjenek. 1812-ben a sikertelen kísérlet, a zsidók vásári épület állítási jogának megvonásáról (Orczyak ellenállásán bukott meg), de a tímárok régi vágya teljesült. A zsidók mindenféle bőr kereskedésétől jóidőre eltiltatnak Gyöngyösön. 55 1817-ben, majd 1819-ben szinte már megszokásból tiltja a város a zsidóknak a vásári sátrak állítását. A reformkorban végre rendeződni látszik a piac-ügy. 1827-ben lényeges előrelépés az a rendelet, mely a zsidók helypénz fizetését szabályozta. "...A' kiknek Házaik vannak (ti. Gyöngyösön), azok fizetni nem köteleztetnek..." 56 Vagyis a gyöngyösi lakos zsidók mentesülnek - a többi gyöngyösi polgárral egyetemben -, a helypénz fizetési kötelezettség alól, ha vagyonosak és házuk van. A többi helybéli zsidó is ezután már szabadon árulhat, de nekik ún. taksát kell ezért fizetni. A vita az 1830-as években már nem a piaci árusítás engedélyezéséről folyik, hanem arról, hogy a zsidó kereskedőknek hol legyen kijelölve a piaci helye. Kérésük visszatérő módon az, hogy mint helybéli kereskedők, legyenek kedvezőbb helyen az országos vásárok alkalmával, mint az idegenek. Ez idővel rendeződik is, de nem méltányossági, hanem gazdasági alapon. 25 váltóforintot fizetnek egyénenként például 1841-ben négyen, hogy a sátraik "a' szent Bertalan anya Templom mellett a' gombkötők sátora után..." 57 állhasson. A piaci pozíciójuk biztosítása után ők is elementáris erővel kezdik el kiszorítani a konkurenciát. Ok szorgalmazták leginkább Gyöngyösön például a gyolcsos tótok árusításának felszámolását. 58 A hitközség intézményi hálózata is egyre bővült. 1845-ben a régi óhaj, a rituális vágóhíd is megvalósult. A városi elöljáróság előzékeny, csak azt köti ki, hogy egy városi tanácsos rendszeresen Jelügyeletet fog gyakorolni a vág oda fölött. 59 ( 6. fotó) A kereskedelem terén évtizedes viszálykodás éppen lassan lecsendesedett, amikor a város iparosai, mesteremberei próbálják jogaikat megvédeni. A bőrkereskedelemmel amúgy is rendszeresen foglalkozó zsidók egyik vezetőjét, Braun Mózest vette három céh is össztűz alá 1847-ben (a közelről érintett szíjártó, csizmadia és tímár céhek). Végül a kiküldött városi vizsgálóbizottság a tilalom ellenére kontárkodó Braun házánál 50 ökörbőrt, 50 tehénbőrt, 300 metszett borjúbőrt, a boltjában és a padláson 400, csaknem teljesen elkészült vegyes bőrt, a patakba beáztatva 25 ökörbőrt, a kádban cserzés alatt 55 ökörbőrt olvasott össze. A nagy tömegben felhalmozott juh- és lóbőrt pedig meg sem tudták számolni. A jelenség azért figyelemre méltó, mert a forrás bár "kontárnak" deffiniálja Braun Mózest, voltaképpen a bőrkikészítéshez egyáltalán nem ért. O a tőkepénzes vállalkozó prototípusa. Pénzt fektet a bőrös szakmába, s a korábban tönkrement tímárokat, csizmadiákat, stb. dolgoztatja napszámban telepén. 60 53 HML. GYVL. V-101/a/8. 201. 54 HML. GYVL. V-101/a/8. 522., vagy a zsidók kérésére született rendelet a "Jövevény és tsavargó Zsidók ellenőrzéséről" (1808.) V-10l/a/9. 28-29. 55 HML. GYVL. V-101/a/9. 337. A zsidók bőrkereskedési tilalmáról (1812.) 56 HML. GYVL. V-101/a/ll. 258. 57 HML. GYVL. V-101/a/I4. 90. 58 HML. GYVL. V-101/a/13. 450. A Gyalogos Tótok kitiltása (1839.) 59 Gyöngyös Város Jegyzőkönyve XVI. kötet 461., idézi BACHÓ László, Dezséri 1941. 47. 60 HML. GYVL. V-101/a. Városi jegyzőkönyvek XVII. 266.
