Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1995)

Horváth László: Adatok a gyöngyösi zsidóság újkori történetéhez

Braun Ignácztól az alsó serházból befizetett 450 frt tette ki."

13 A számadáskönyv tanúsága szerint az Orczy család gyöngyösi egzisztenciája, jövedelme jórészt a zsidók kezelésébe adott földesúri privilégiumokból származott. A zsidóság egy újfajta, a feudális kereteken és formákon túllépő kereskedelmi láncolatot hozott létre, mely a házalókon, korcsmárosokon, boltosokon keresztül felvásárlóként és eladóként az egész várost, sőt vidéket bevonja tevékenységi körébe. A polgárság számára hamarosan világossá vált, hogy a zsidó kereskedők előbb-utóbb és egyre teljesebben át fogják venni a kézműárúk, iparcikkek eladását is, mégpedig a hagyományos kereskedelem elosztó helyzetének teljes kikapcsolásával. Ugyanilyen félelem él a céhes-iparosban, akinek termékeivel szemben a zsidók által kiépített hálózat a külföld olcsó manufaktúra árúit fogja a fogyasztókhoz eljuttatni. Osztrák-morva kereskedelmi (s talán rokoni) kapcsolataik révén nyugati termékeket hoznak a piacra, nyilván a helyi ipar céhes kereteit figyelmenkívül hagyva. Ezek az egyre erősödő gazdasági hadállások fokozatosan a város nagy részét ellenük fordította. A kereskedésből élőnek konkurencia volt, a céhesnek versenytárs, az adósnak elátkozott hitelező, a vásárlónak eladó. Megannyi olyan szerep, mely népszerűtlen, ellenszenves. Nem a zsidó volt a célpont, hanem a vetélytárs. A kereskedők és iparosok, kik a fogyasztó közönségből éltek, érdekeik védelmében mindent elkövettek bármilyen külső konkurenciával szemben. A vetélytárs pedig a zsidó volt. Első látásra könnyű ellenfél, a teljes jognélküliségük korában, és a katolikus vallásos elfogultság idején, egyszerűen lehetetlenné tenni, kitiltani igyekeztek őket a városból. Majdnem a XIX. század második harmadáig településünkön csak a földesúri birtokokon találtak otthont. A földesurak ugyanis nem nélkülözhették szolgálataikat. A legélesebb helyzetben is - nem humanitárius, hanem gazdasági okokból -, a zsidók pártját fogták a várossal szemben. Minden később részletezendő küzdelem és nehézség ellenére, városunkban viszonylagos tűrhető állapotok uralkodtak a zsidósággal kapcsolatosan. Másutt csak a városokkal szomszédos falvakban húzódhattak meg a zsidók, honnét ideiglenes tartózkodásra, vásárokra mehettek be a városba. A "kassai" zsidók például Rozgonyban laktak, a "jászberényiek" Hevesen, az "egriek" pedig többek között Verpeléten.

14 A megye másik számottevő települése, Eger ugyanis 1840-ig nem enged falai közé zsidókat. Eger városának jogállását egy 1694. évi királyi, majd államtanácsi rendelet határozta meg. Ez megfosztotta a települést - a csak néhány évig birtokolt - szabad királyi városi rangjától, s visszahelyezte a püspöki városok sorába. Az akkori püspök - Fenessy György -, a város vezetőivel egy olyan szerződést köttetett, amely Eger polgárait újólag jobbágyi sorba taszította. A 12 pontos egyezmény utolsó szakasza a város és a zsidóság viszonyát 1840-ig meghatározta, mert kimondta, hogy az "...eretnekek (protestánsok) és zsidók nem települhetnek le a városban. " 15

Ad absurdum, még éjszakára sem szállhattak meg Egerben. Ez hosszútávon két következménnyel járt. Egyszer a várost "zsidólakta falvak" gyűrűje vette körül, másodszor pedig Gyöngyös lett hosszútávon is a Heves megyei zsidóság egyházi, gazdasági, kulturális, stb. központja. Közel 100 éven keresztül a források Gyöngyösön arról az ádáz küzdelemről tanúskodnak, mely voltaképpen gazdasági okokból folyik, de az érvek és ellenérvek legkevésbé a gazda13 B. GÁL Edit 1992. 231. Az adatok forrása A Báró Orczy-család birtokainak számadáskönyve 1820-ból MM. Tört. Dok. Gyűjt. 91. 128. 1. 14 VENETIANER Lajos 1986. 64. 15 SZÁNTÓ Imre 1954. 21.