Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1995)

B. Gál Edit-Szilcz Ágnes-Deák Endre: Életmód és temetkezési szokások Gyöngyösön a 18. század végén, 19. század elején

1. kép: A Szent Erzsébet templom és környéke az 1740-es évek elején. A kripta, ahogy az előbbiekben már szóltunk róla éppen Mária Terézia rendeletének megjelenése idején épül illetve átépül. A tanácsi rendelkezés ugyanis megmutatta, hogy már a század elején is létezett temetkező hely a templomban, melyért 8 rénes forintot (kb. 4 akó bor árát) kellett fizetni. Azt azonban már nem tudjuk bizonyítani, hogy a század elején használt kripta ugyanez volt-e, s esetleg - a mostanihoz hasonlóan - csak eltemették az ott lévő maradványokat^

11

) és kitisztították a helységet, vagy valóban teljesen új kriptát építettek. Inkább az előző feltevés látszik valószínűbbnek. Az építők tapasztalhatóan betartották a szigorú királyi rendeletet, nem véletlen tehát a délkeleti részen nyíló külső lejárat illetve az északkelet felé lévő szellőző nyílás. A belső kiképzésben is érvényesült a szabályzat. A templom hajójából nyíló belső lejárat mellett ugyanis megtaláltuk az egy-egy koporsót magában rejtő lefalazott cellákat, A falra írt nevek és temetési dátumok az 1780-as évek elejéről valók. Mivel Gyöngyösön mindenhol végrehajtották II. József rendeletét biztosra vehetjük, hogy 1788-89-ben lezárják a kriptát. Azt nem lehet megállapítani, hogy a belső lejáratot ekkor, vagy az 1828-as átépítéskor „tüntetik-e el", de - ha nem történt nagyobb mérvű átpakolás - akkor a koporsók elhelyezése és a rajtuk lévő dátumok alapján leginkább 18. század végi lefalazásra gondolhatunk. Az 1780-as évek utáni legkorábbi datálható teli. A templomhajó közepe táján a felbontott padozatból szintén előkerültek csontmaradványok, ezek teljes feltárására azonban nem került sor.