Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1995)
Hermann Róbert: Megtorlás Heves és Külső-Szolnok vármegyében, 1849-1851
A 18 vésztörvényszék személyzete összesen 90 főt jelentett. A felelősségre vonhatók körét a rendelkezés az önálló, tehát légió-, szabadcsapat- vagy gerillacsapat-parancsnokokra is kiterjesztette. Ezek számát maximálisan 50 főre tehetjük. Ennek alapján az igazolási eljárás alá vonhatók száma 2240 főt számlált, bár ebből le kellett vonni az emigráltak számát. A rendelet némileg szűkebbre vonta az igazolandók számát, mint Haynau július 1-i kiáltványa, ugyanakkor nem vonta kétségbe az annak alapján hozott ítéletek érvényességét. Az elítéltek számát máig sem ismerjük pontosan. Az ügyek többségét 1851 végéig letárgyalták. Csak a pesti hadbíróság 381 ügyet tárgyalt 1849 augusztusától decemberéig. A tisztikarból legalább 1000 főt vontak valamilyen eljárás alá. Ennek alapján azt mondhatjuk, hogy a megtorlás legalább a fent említett számú személy sorsát érintette. Az októberi kivégzések miatt keletkezett nemzetközi felháborodás következtében azonban éppen a korábbi nyilatkozatok alapján legveszélyeztetettebbnek tűnő képviselőket sújtotta legkevésbé a hadbíróságok szigora. Ha nem voltak kormánybiztosok vagy a parlament tisztségviselői, vagy azonnal, vagy egy éven belül amnesztiálták őket. S a megyei és városi tisztikarokban sem volt túlzottan alapos a tisztogatás: az alispánok vagy főbírók többségét az 1849 júliusaugusztusa utáni tisztikarban is ott találjuk. Szeptemberben mindössze két, a polgári lakossághoz tartozó személyt végeztek ki. A megtorlás legerősebb hulláma 1849. október 6-án kezdődött. Ezen a napon végezték ki Pesten gróf Batthyány Lajos miniszterelnököt és Fekete Imre gerillaszázadost. Aradon a honvédsereg három tábornoka és egy ezredese lőpor és golyó, kilenc tábornoka kötél általi halállal múlt ki. Pécsett két, az eszéki várból megszökött személyt, Vertike Gábort és Szilva Jánost végezték ki. Október 25-éig még további tizenkét személy kivégzéséről tudunk. A kivégzettek között volt hat honvédtiszt, Csány László kormánybiztos és miniszter, báró Jeszenák János kormánybiztos, Szacsvay Imre képviselőházi jegyző, báró Perényi Zsigmond felsőházi elnök, Gonzeczky János lelkész és Csernus Manó tisztviselő. E kivégzések miatt akkora európai felháborodás támadt, hogy az osztrák kormány kénytelen volt mérsékletre inteni Haynaut. Az eljárások tehát tovább folytak, s jócskán születtek még halálos ítéletek, de ezek közül az év hátralévő részében egyet sem hajtottak végre. 1850 január-februárjában tizenöt személyt végeztek ki. Közülük csupán Ludwig Hauk alezredes tartozott a szabadságharc katonai elitjéhez: őt a bécsi forradalomban való részvételéért ítélték halálra. A többiek között gerillákat, a kőszegi horvát foglyok 1848 októberi legyilkolásában vétkesnek talált személyeket, a Lamberg gyilkosának tekintett Kolosy György honvédszázadost, tehát köztörvényesként kezelt személyeket találunk. Összesen kb. 111 főt végeztek ki 1848/49-es cselekedeteiért. Az 1852-54-bent kivégzett 21 személy között is találunk volt negyvennyolcasokat, de ők már nem ezért, hanem a függetlenségi összeesküvésekben való részvételükért szenvedtek vértanúhalált. A halálos ítéletek többségét 1850 tavaszától több évi várfogságra vagy más büntetésekre enyhítették, s csakhamar megkezdődtek az amnesztiálások is. Volt olyan, hogy valakit 1849 októberében halálra, 1850 elején húsz évi várfogságra ítélte, s az év nyarán már szabadon engedték. Az utolsó politikai foglyok, főleg képviselők, kormánybiztosok, honvéd törzstisztek 1859-ben szabadultak. Többségük azonban továbbra is rendőri felügyelet alatt állt, s minden lépésüket besúgók figyelték. A megtorlás természetesen kiterjedt a szabadságharc egyszerű résztvevőire is. A kisebb vétségek elkövetői többféle büntetéssel sújtották, a pénzbírságtól, néhány hetes fogságtól, a többéves sáncmunkáig. A honvédsereg állományának kb. 25-30 százalékát sorozták be a cs. kir. hadseregbe, méghozzá úgy, hogy egy-egy századba legfeljebb egy-kettő kerüljön. 1852től a fegyelmi problémák miatt egy részüket tartósan szabadságolták, s engedélyezték a
