Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1995)

Horváth László: Adatok a gyöngyösi zsidóság újkori történetéhez

1995 MÁTRAI TANULMÁNYOK GYÖNGYÖS p. 67-94 Adatok a gyöngyösi zsidóság újkori történetéhez Horváth László Abstract: Facts about the modem history of the Jewry residing in Gyöngyös. It is until 1868 that the study elaborates on the history of the large Jewish community residing in Gyöngyös, i.e. up to the time of the legal emancipation and constitutional separation of the Hungarian Jewry. The first record referring to the Gyöngyös Jewry dates back to the middle of the 15th century, furthermore this religious community in its heyday constituted 10-15 per cent of the town's population. Up to now one has only been able to obtain information about their presence through the centuries entirely from anti-Semite publications of the 40s. A gyöngyösi zsidóság hajdan nagy létszámú, a város kereskedelmében, kultúrájában, arculatában jelentős szerepet betöltő csoport volt. Az "intézményesített gyűlölet" elpusztította zömüket 1944-ben. Ezeknek a polgártársainknak tartozunk annyival, hogy legalább az emléküket megőrizzük. Nem szerencsés, hogy mind a mai napig egyetlen bővebb forrásból lehet itteni létüket rekonstruálni, a nyíltan antiszemita A zsidóság térfoglalása Gyöngyösön 1919-ig, valamint A zsidóság térfoglalása Gyöngyösön 1919-től napjainkig című Dezséri Bachó László könyvekből. Bachó László 1941-ben és 1942-ben - egyébként meglehetősen alapos levéltári kutatások után -, írta meg két kötetét, előzetes prekoncepciótól hajtva. A feltett és nyíltan vallott szándéka az volt, hogy a "...város elzsidósodását..." leplezze le. Már maga a szándék jól előrevetíti a művet. Történeti kézikönyv helyett napi politikai eszközt kovácsolt, amolyan helyi antiszemita példatárat. Tette ezt akkor, mikor a szomszédját, a volt osztálytársait, annak gyerekeit és szüleit már a vészkorszak árnyéka lengte körül. Dolgozatommal választ arra keresek, ki volt és honnan jött a Csapó utcai Kohn, Ábrahám szatócs a felvégről, Drózsáék a Pannónia Szállodából vagy a díszmagyarba öltözött, kackiás bajuszú Rosenfeld tűzoltóparancsnok. És a többiek mind, az arcnélküli, de korántsem névtelen tömeg. Mert mindenkinek volt neve. Gyerek volt, apa, testvér és rokon. Hogy hova lettek, azt ugye mindannyian tudjuk! Nekik, értük, helyettük íródott ez a dolgozat. A gyöngyösi zsidóság előtörténete - vélhetőleg mint minden előtörténet -, a história ködébe vész. A középkor végi Magyarországon harmincnyolc helységben említenek a források zsidókat. Életükről keveset tudunk. Bár az oklevelek számos imaházról és temetőről tudósítanak, ismerni csak néhányat ismerünk. A régészek Sopronban és Budán tártak fel középkori zsinagógát. Gyöngyös említése kifejezetten korai, a XV. század közepén már szerepel zsidó írásos anyagban. 1456 és 1480 között keletkezett az a tanúvallomás, melyet Brúna Izrael regensburgi rabbihoz küldtek, s melyben első ízben zsidók kapcsán Gyöngyös várost is megemlítik. A forrás egy Vác mellett meggyilkolt izraelita ügye: "Hárman ültünk együtt törvény