Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1995)
Hermann Róbert: Megtorlás Heves és Külső-Szolnok vármegyében, 1849-1851
katonai szolgálat pénzbeli megváltását is, de így is több tízezer fő volt kénytelen letölteni a hét évet, kitéve a goromba altisztek kíméletlen bánásmódjának. Szűkebb témánkra visszatérve, Heves és Külső-Szolnok megye csak 1849 július-augusztus fordulóján került a szövetségesek kezére. Az orosz csapatok július 9-12-én szállták meg Gyöngyöst, s egészen július 24-ig a városon egymást után vonultak át az orosz csapatok. Ekkor rövid időre elhagyták a környéket, s csak augusztus első napjaiban érkezett egy orosz-osztrák különítmény a környékre, hogy a környéken kóborló magyar gerillákat kifüstöljék. Még szeptemberben is voltak orosz katonák a városban, hogy aztán lassan felváltsák őket a cs. kir. katonák és az újonnan felállított csendőrség egységei. 39 Egert július 25-én szállták meg az oroszok, s Kapy Eduárd császári biztos július 29-én érkezett meg a városba. Szeptember 12-én leváltotta a városi tisztikart, letartóztatta Lévay Sándor nagyprépostot és Schaffner János polgármestert. Elrendelte a Kossuth-bankók beszolgáltatását, s az összegyűjtött mennyiséget szeptember 10-én elégettette. Haynau kiáltványával összhangban felszólította a bujdosó honvédeket, hogy jelentkezzenek, s haditörvényszékkel fenyegette a volt honvédeket rejtegetőket. Megtiltotta a nemzeti színű zászlók használatát, az ilyen szalagok viselését. 1849 októberében bezáratta a zenés szórakozóhelyeket is. A rend fenntartására Egerben is csendőrparancsnokságot állíttatott fel 40 Szolnokot július 27-én érték el a cs. kir. csapatok, de tartósabb megszállására csak 1849 augusztus második felében, a háború befejeztével került sor. 41 Az 1849. augusztusában kiadott ideiglenes közigazgatási beosztás szerint a kilenc katonai kerületre osztott, szűkebb értelemben vett Magyarország VII. katonai kerületét Szolnokon állították fel. Ez két polgári kerületre oszlott: az egri székhelyűhez Borsod és Heves és Külső-Szolnok, a csongrádi székhelyűhöz Békés és Csongrád megyék tartoztak. Az októberben kidolgozott ideiglenes közigazgatási rendezet szerint a Bánság, Erdély és a Szerb Vajdaság nélküli Magyarország öt katonai kerületre oszlott. Ezek közül a IV. volt a budapesti, amelyhez két polgári kerület, a pesti és az egri tartozott. Az egri kerület főbiztosa (főispánja) Ambrózy Lajos báró lett. A közigazgatási beosztásból következően a politikai jellegű büntető ügyeket a pesti cs. kir. rendkívüli haditörvényszék tárgyalta. 42 Heves megyét is a fent ismertetett elvek szerint sújtotta a megtorlás 43 Heves és Külső-Szolnok megyének 1848-49-ben összesen 11 képviselője volt. Közülük Graefl Józsefet (Szolnok) 1849. április 3-án megfosztotta képviselőségétől. Az ő helyébe 1849 júniusában Damjanich János tábornokot választották. Közismert tény, hogy őt Aradon 1849. október 6-án kivégezték. A többiek közül Almásy Pál (Gyöngyös) és Puky Miklós (Nagyfüged) emigrált; őket távollétükben a cs. kir. hadbíróság halálra ítélte és az ítéletet in contumatiam (távollétükben) 1851. szeptember 22-én végrehajtotta azzal, hogy a hóhér nevüket bitófára szegezte. 44 A többiek közül Csiky Sándor (Eger) a szabadságharc leverése után bujdosott, majd 1850 augusztusában Orsovánál megkísérelt török területre távozni. Az útlevélvizsgálat közben 39. Dezséri BACHÓ László: Gyöngyös város 1848/49-ben. Gyöngyös, 1939. 97-103. o. 40. NAGY József: Eger története. Bp., 1978. 283-285. o. 41. RAMMING, Wilhem: Der Feldzug in Ungarn und Siebenbürgen im Sommer des Jahres 1849. Pesth, 1850. 294. o. 42. ANDICS i. m. III. k., Bp., 1965. 362-363., 422-423. o. 43. A megtorlás történetéről csak általánosságokat ír SZEDERKÉNYI Nándor: Heves vármegye története. IV. k. Eger, 1893. 413-418.. o., NAGY Béni - OROSZ Ernő: Heves vármegye története. In BOROVSZKY Samu szerk.: Heves vármegye. Magyarország Vármegyéi és Városai. Bp., 1909. 617. o. 44. HORVÁTH M. i. m. III. 522-523. o.
