Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1995)
Hermann Róbert: Megtorlás Heves és Külső-Szolnok vármegyében, 1849-1851
1995. MÁTRAI TANULMÁNYOK GYÖNGYÖS p. 121-160 Megtorlás Heves és Külső-Szolnok vármegyében, 1849-1851 Hermann Róbert ABSTRACT: Retaliation in Heves and Outer-Szolnok Counties (1849-1851). The author of the essay surverys the retaliation taking place after the suppression of the War of Independence of 1848-49, with special regard to Heves and Outer-Szolnok counties. The author processes the data concerning 179 persons who resided in these counties or were related to them through their activities. The analysis is based on the judgement protocol of the Imperial and Royal military tribunal of 1849-51. The introduction gives an overview of the periods, and principles of the retaliation, as well as the circle of people struck by retaliation. In his view, according to the intentions of the Austrian goverment the retaliation would have struck the political elite in the first place. However, as a result of the large scale emigration of the Hungarian politicians, as well as the unfavourable international response to the executions of autumn 1849, it was the military elite and the lower strata of the society that were mainly struck by retaliation. It is evident from the data that the retaliation after the autumn of 1849 functioned as deterrent rather than punitive measures. This way the members of the county's political elite had to endure merely short detention under remand in expiation of their activities in 1848^9. At the same time, those concealing Kossuth banknotes and weapons and also those celebrating the anniversary of March 15th 1848 were imposed a severe punishment by the Imperial-Royal authorities. Az 1848-1849. évi forradalom és szabadságharc történetének megírása lényegében már 1849 szeptemberében megkezdődött. Akkor, amikor Kossuth Vidinben megírta híres-hírhedt körlevelét a nyugati magyar diplomáciai ügynökökhöz. Ezt a múltértelmező politikai pamfletet aztán a másik oldalon rövidesen követték az osztrák és orosz hivatalos munkák, a csapattestek és hadvezérek dicsőségét és tetteit elzengő munkák. A magyar félnek itthon nemigen volt módja álláspontjának kifejtésére, tehát az emigráns katonák és politikusok vállalták magukra e feladatot - részben egzisztenciális okokból is. Az osztrák feldolgozások - érthető módon - nemigen foglalkoztak az 1848-49-es szerb és román irtóhadjáratok történetével, s a cs. kir. hadsereg tisztjeinek ebben játszott szerepével. Annál többet emlegették a magyar "terrorizmust", Lamberg altábornagy meggyilkolását, a magyar szélsőségesek törvénytelen és forradalmi lépéseit. A magyar fél munkáiban az olvasó sokkal több adatot lelt a nemzetiségi fölkelők által rendezett mészárlásokról, a kamarilla kétszínű működéséről, s a szabadságharc leverését követő osztrák bosszúhadjáratról. Adatok hiányában azonban még a neves historikus, a kortársak adatait is hasznosítani próbáló Horváth Mihály is kénytelen volt bevallani: "...a kivégzettek nagyobb részének neveit közleni képesek nem vagyunk, részint, mivel azon korbeli hirdetések [hirdetmények] kezeinknél nincsenek, részint mivel maga a katonai uralom sem hirdette mind ki a kivégzettek neveit. A pesti és aradi haditörvényszékeken kívül az országnak külön vidékein 16 hadi törvényszék működött, melyek, bár több hazafiakat végeztettek ki, neveiket azonban nyilvánosan nem közölték. Sőt, hiteles hírek szerint Pesten és Aradon is több agyonlövetések történtek, titkon, az Újépület és a vár
