Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1995)

Horváth László: Adatok a gyöngyösi zsidóság újkori történetéhez

akarom kétségbevonni azt a nyilvánvaló tényt, hogy a későbbi helyi zsidóság döntő része nem a törökkort is megélt izraeliták leszármazottjai. Amikor II. Rákóczi Ferenc béketárgyalásra érkezett a városba 1704-ben, akkor a hőségüket nyilvánító zsidóknak adott ki oltalomlevelet. De "N: Méltóságos Groff Bottyani Adam Árvái jószágában levő Sidok" nem Gyöngyös területén éltek, pusztán csak itt sikerült az oltalomlevelet a fejedelemtől kieszközölni. Ez tehát csak csúsztatással utalás a gyöngyösi zsidókra.

6 A következő forrás azonban már egyúttal a Gyöngyösön élt zsidó kereskedők kedvező anyagi körülményeire is példát szolgáltat. Amikor a pásztói apátság istállókat akart építeni 1715-ben, Nezorin Flórián apát az adminisztrátorát arra hatalmazta fel, hogy gyöngyösi zsidó tőkepénzesekhez forduljon kölcsönért. Dávid Ábrahám gyöngyösi zsidó hat részletben 2300 rh. forintot kölcsönzött. Ő egyébként az első a helybéli zsidók közül, akinek ismereteim szerint a nevét is följegyezték.

7 Nem tudni, hogy a XVTJL század elején a gyöngyösi zsidó hitközséghez hányan tartoztak. Összeírásukkal többször is kísérleteznek ugyan, de egyszer sem sikerrel. Az az állítás viszont egészen biztosan téves, hogy 1724-ben már zsinagógával rendelkeztek a városban. Ezt adattal Bachó sem tudta igazolni, egyszerűen csak szerepelteti, mint tényt könyvében.

8 A szórványosan felbukkanó adatok egymásnak ellentmondóak, hol azt találjuk, hogy Heves vármegyében élő összes zsidó száma 20 fő (1735), máshol az szerepel, hogy 1736-ban csak Gyöngyösön 21 zsidó élt. A forrásokból egy dolog egyértelmű, a zsidóság tartós, állandó itt léte, és kereskedelmi tevékenységének folyamatos bővülése. A terménykereskedelem mellett már szerepelt a korcsmabérlet, kiskereskedelem, sőt pálinkafőzés is.

9 1732-ben egy Márkus nevű zsidó - második a névszerint ismertek sorában -, pálinka és aquavita mérési engedélyt szerez.

10 Fel kell figyelnünk gazdasági szerepük módosulására. Az idézett példa is alátámasztja, hogy kereskedelmi tevékenységük egyre bővül. A XVIII. század elején az Orczy család telepíti, hívja, bátorítja őket. A kezdeti években meghúzódtak a nagybirtok árnyékában, az Orczy gazdaság terményeinek, termékeinek felvétele, értékesítése volt pusztán a szerepük.

11 Bár az Orczy család járt élen az izraeliták gyöngyösi letelepítésében, említésre méltó még az Eszterházy, Grassalkovich, Forgács, Wimpfen, Brüdern családok ilyen irányú meglehetősen korai tevékenysége.

12 Intézték a nagybirtokok terményeinek felvásárlását, bizományba vételét és forgalmazását. Mivel élvezték a főnemes szolgálónépének kijáró kedvezményeket, s mert nem keresztezték mások törekvéseit, a XVIII. század első felében békés egymás mellett élés volt a jellemző Gyöngyösön a helyi városlakókkal. Csakhogy létszámuk növekedésével, vagyonosodásukkal kereskedelmi tevékenységük kezdett túlnyúlni a nagybirtok keretein. A nemesi birtok számára nyújtott hitelekkel lassan kiterjedt bérletekbe jutottak. Például az Orczy család 1820 évi jövedelmeinek meghatározó tételei az alábbiak: "A gyöngyösi jövedelem közel felét a Három Rózsa fogadótól beszedett évi 500 frt, a Reinbrecht Antal, Stadermann Mihály, Grűnwald József, Lázár Salamon és Grajner Lajos boltosoktól befolyó 1392 frt, és 6 BACHÓ László, Dezséri 1941. 11. 7 BÉKEFI Rémig 1902. 77-78. 8 BACHÓ László, Dezséri 1941. 12. 9 ACSÁDY Ignác 1896. 36.; 285., illetve BACHÓ László, Dezséri 1941. 13. 10 HML. V-101/a/4. Gyöngyös Város Prothocolluma 1731-1748. -mikrofilmen- 66. 11 LŐRINCZ Melinda 1994. 136. 12 VENETIANER Lajos 1986. 110.