Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1995)
Szabó Jolán: Gyöngyös vásárai és piacai a 18.században
A magisztrátus körültekintően intézkedett a vásári és piaci jövedelmek, helypénzek és illetékek beszedéséről és kezeléséről. Több évről is megmaradtak azok a határozatok, melyek a vásári helypénzeket tételesen felsorolják. Ezekből láthatjuk, hogy nem csupán az elfoglalt hely nagysága ("kis vagy nagy sátor"), hanem az eladásra kínált áruk és termékek is meghatározták a fizetendő összeg nagyságát. A legtöbbet a "bécsi árusok", a zsidó és görög sátrak után fizettek, a legkevesebbet az élelmiszerrel kereskedők adták 53 . A hetipiacon a helypénz fizetése alól a szomszédos falvak lakóit mentesítették viszontszolgálat fejében. így pl. a nagyrédeiek a város piacán szabadon árulhattak, mert határukban a gyöngyösiek marháikat legeltethették (1748) 54 . A többi környező falu számára viszont előírták a helypénzfizetést, kivéve az országos vásárokat, ahol mentességet kaptak 55 . Ez utóbbi kedvezmény is csak 1751. májusáig élt, mert akkor a tanács számukra is kötelezővé teszi a helypénz fizetését: "Szabadságban eddig élö szomszédbéli Urajmék úgy mint Solymosj, Karácsondj, Visznek], Adácsj, Györk], Halászi, Atkárj, Rede], Tarjányi, Oroszi, Püspökiek közül inektúl szabadságban nem hagyatattnak; hanem csak Adácsi, Viszneki és Püspöki Urajmék; azértis a' többi Helységbélieken a dato preasentium mind Vásárokban, mind különös Napokon a' hely pénz desummáltattni fogh... " 56 A helypénz beszedésének helyét 1774-ben jelölték ki: "Látván a Nemes Tanács hogy sokan a Vásárosok közül helly pénz nélkül ellmennek azertis illy rendelést tett, hogy Vasároknak idein a Kapukon fog szedetni helly pénz és oda alkalmatos helly deszkábúl csináltatik. A viszszaélések megszüntetésére vezették be, hogy minden vásáron más-más szinű cédulát adtak ki. S hogy a pénz beszedésével megbízott tisztviselők se tulajdonítsanak el a közpénzből, zárt persely használatát teszik kötelezővé 58 . 1825-ben a város magasabb jövedelem reményében az országos és heti vásárok árendába adásáról döntött, de két év múlva, a lakosság kérésére visszatértek a régi rendhez 59 . Hogy a vásárokon és a piacon a megkívánt és előírt rendet mindenki megtartsa, külön tisztviselő, a vásárbíró vigyázott. Megválasztására minden évben április 24-én, Szent György napkor került sor, amikor a város vezetőit - bírót és a tanácstagokat is választották. Bár a 18. század elején meg majdnem minden évben más személy viselte ezt a tisztséget, később már egyre gyakrabban került sor az előző évi vásárbíró újraválasztására. így itt is megfigyelhető az a tendencia, ami a város vezetésének egészét jellemezte, hogy a század végére megmerevedett, gyakorlatilag állandósult 60 . 53 KOVÁCS Béla (Szerk.) 1984. 53; 110-111., 207-208., 254-255. 54 KOVÁCS Béla (Szerk.) 1984. 104. 1766-ben a gyöngyössolymosiak és gyöngyöspüspökiek is hasonló ok miatt kaptak ingyenes árulási lehetőséget, mivel azonban a legeltetést mégsem engedték meg, megvonták tőlük ezt a kedvezményt. 142. 146. 55 KOVÁCS Béla (Szerk.) 1984. 80. 56 KOVÁCS Béla (Szerk.) 1984. 109. 57 KOVÁCS Béla (Szerk.) 1984. 154. 58 KOVÁCS Béla (Szerk.) 1984. 220. 228. Az 1805. június 11-én, a város gazdálkodásának egészét szabályozó rendelkezés szintén részletesen foglalkozott a vásári jövedelmek beszedésével, adminisztrációjával s elszámolásával. HML. V-101/b. Fasc. CIV. 57. 59 KOVÁCS Béla (Szerk.) 1984. 291., 294., 299. 60 SZABÓ Jolán 1984. 198., 202. HML. V-101/a. Gyöngyös város tanácsülésének jegyzőkönyvei, 1651-1848. 1-16. rsz. megfelelő helyein.
