Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1995)

B. Gál Edit-Szilcz Ágnes-Deák Endre: Életmód és temetkezési szokások Gyöngyösön a 18. század végén, 19. század elején

megjelent Haj- és fej viseletek című könyve szolgált forrásanyagként a munkám során. Ebben a műben a tökötök szabásuk szerint vannak csoportosítva, egy részből, két részből és három részből szabott főkötőkre. Munkánk során mindegyik csoportba tartozóra volt példa, kivéve egyet, melynek szabása nem szerepel a forrásmunkában. Ennek a főkötőnek az alapanyaga egy 39 cm átmérőjű selyematlasz anyagú körlap. Ebből a körlapból alakult ki a főkötő sapkaformája, melyet a szélek ékalakú becsipkedésével alakítottak ki. (7. sz. kép) Erre a sapka formára varrták rá a közel 4 m hosszú, 10 cm széles tüllcsíkokból összehúzott fodrot. Egy fodor díszítette a homlokot körben, és egy a fejtetőt. A tarkó felett ezek a díszek összetalálkoztak és egy széles selyemmasni-díszbe torkolltak. A gazdag tülldíszítésű főkötők tisztításánál legtöbb gondot az apró, a lyukakba fúródott rovar-és a kriptából származó mész-szennyeződés eltávolítása jelentette. Az erősen hiányos tüllcsíkokat tisztítás után egy selyemkreplin szalagra dublíroztam, így szép, habos tartása lett a fejrevalónak.(8a és 8b képek) Az egyik, három részből szabott főkötőre illő leírásra bukkantam még Kerékgyártó Adrienne könyvében, ami szintén a gyöngyösi módos réteg temetkezését igazolja. A szerző egy fényképet is közölt, ami pontosan olyan főkötőt ábrázolt, amilyent restauráltam. A kép aláírása: „Kecskemét, 18. századi kép, Városi Múzeum". A szövegben a következő utalás található: „A fejeken fekete csipkéből készített néha 70-80 forintba is kerülő taréjos fejkötő díszelgett." - „Annak, hogy a holmit csak jómódúak tehették a fejükre, nemcsak az az oka, hogy nem volt rá pénzük, hanem, hogy tilalmazza a szigorú magisztrátus 1702-es rendelete. Eszerint szolgáló nem köthet ki bérben bársonyprémet, csipkét, mert a városból is kicsapják." A szerző szerint ezután a 40-es években már más alföldi városokban is elterjedt ez a viselet. 7. kép: A főkötő szabásminta rajza (Szilcz Ágnes)