Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1995)

Fülöp Lajos: Regionális köznyelvi vizsgálatok Gyöngyösön és környékén

2. sz. adatközlő F. I. osztályvezető főorvos, egyben a helyi kórház igazgatója volt. Itteni származású, s az 1. sz. adatközlővel szemben kifejezetten egynyelvű, aki a regionális köznyelvi változatot beszéli. Ez az elsődleges nyelvhasználati formája, azaz szóbeli megnyilatkozásaiban ezt használja - jórészt a beszédhelyzethez való kötöttség nélkül. Tehát: ezt a nyelvhasználati formát követi mind a családias-bizalmas, mind a nyilvános-közéleti beszédhelyzetekben.

7 Az adatközlőnek munkaköréből és közéleti szerepköréből következőleg gyakran kellett nyilvánosság előtt szerepelnie. A szövegfelvétel idején - 61. évével - az adatközlők sorában ő volt a legidősebb. Időnkénti emlékezetzavarai az évszámok használatában többször megmutatkoztak. Beszédében viszonylag kevés a tájnyelvi színeződés, - bár a zárt ë-zése elég következetes. Előadásmódja, mondatszerkesztése logikus, szabályos, stílusa tárgyilagos. A beszélgetés a gyöngyösi kórház történetének főbb állomásait villantotta fel az intézet vezetőjének tömör összegzésében. A felvétel 1969 tavaszán készült, felvette Dobos Mariann és Pichler Gusztáv - Fülöp Lajos irányításával. Lejegyezte: Fülöp Lajos. (Nagyon szeretnénk, ha P. bácsi a kórház életéről, történetéről beszélne nekünk.) Két-három évvel ezelőtt ünnepelte a város 630 éves fönnállását. Ez alkalommal, a városi tanács ünnepi gyűlésen emlékezet még Gyöngyös iparának, kultúrájának, de az egésségügyének a fejlődéséről is. Engem ért az a mëktisztëltetés, hogy/ rövid előadásban összefoglalhattam 600 éves városunk egésségügyét. Sajnos, túl sok emléket összehozni nem tudunk, mert a városban a XIV-XVI. században/ csak annyit tudunk az egésségügyről, hogy talám voltak külföldön járó diákok, akik orvosi egyetemet végesztek, a nevüket azomban nem ismerjük. Valószínűleg a XV. században letelepedő ferencrendi szerzetesek voltak, akik/ elsőnek foglalkosztak egésségügyi föladatokkal, gyógyítással, de állítólag ezëk is csak a szerzetesrendi tagokat gyógyították. Későbbi századokban is csak a vásárok alkalmával síppal, dobbal magukat hirdető kuruzslók végesztek bizonyos egésségügyi beavatkozásokat, de ezëk is inkább a csodák, mint a gyógyító hatásra voltak építve. Gyöngyösön az első egésségügyi intészkëdés 19../ bocsánat 1703-ból maratt fönn. Ekkor Rákóczitól a városi borbéjok kérték, hogy céhüknek aggyanak szabájokat. A kuruc háborúk idején Gyöngyösön/ köszponti fekvése követkesztében volt hadikórház, azomban/ ez a hadikórház Gyöngyös város közegésségügyén, amejjik rentkívül rossz állapodban volt, alig váltosztatott, alig javított. Ennek tutható be, hogy az 1709-19.. ismétlem, az 17091710-es szörnyű pestisján'ányba, amibe a Vak Bottyám generális is mëkhalt, Gyöngyösön/ az akkori följegyzések szerint 5000 katolikus és 500 protestáns pusztult el a városban. A tanács 1700-as évek elején próbálkozót hozni rendeleteket a fő rendbontókkal, a mészárosokkal/ s a vargákkal szemben, de a rendelet nem hozott javulást, és/ 1738-ba újból fölkereste a várost a pestis, és annyira elhatalmasodot, hogy a város a Csapó ucca végén, a mai Jókai ucca végén levő kocsmáját is járvány kórháznak ajánlotta föl. Szociális gondoskodásról/ talán 1718-ban találhatunk nyomokat, mert a város alapítványt tett/ ekkor a szegények rentszërës segéjezésére, és/ 1761-ben/ az Erzsébet templom melletti ispotájt, ez a mai kettes számú iskola, megvásárolta, és észt ápoldának használta föl/ elaggott, öreg férfiak számára. A napóleoni háborúk idején 1908(!)-ban szintén a hatsereg köteleszte a várost, hoty hadikórházat telepíccsen és rendkívül sok és sújos sebesültet irányított a kórházba. Azomban a rossz élelmezés mëg a apszolút hiányzó egésségügyi ellátás miatt/ rentkívül nagy volt a katonák között a veszteség. Annyira, hogy/ részint a sújosan sérült katonák halála, részint 7. L. KISS Jenő 1995. 3-5.