Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1995)

Dénes József-Nováki Gyula: Őskori várak a Mátrában

azonban nem járt.

90 Dénes József a Kis-Várhegyet járta be és a csúcson a be nem fejezett árkokat figyelte meg.

91 Történeti forrás e „várakkal" kapcsolatban nem ismeretes. A három közül a Kis-Várheggyel foglalkozunk, amely közvetlenül Sirok község déli vége felett emelkedik. Déli aljában a Tarna-patak folyik, a túloldalon a Nagy-Várhegy kezdődik, keleti oldalával szemben pedig a Nagy-hegy. A közismert siroki középkori várrom északra, 2 km-re van. A Kis-Várhegy legmagasabb részét a kelet-nyugat irányú, lapos gerinc képezi, a csúcs (266,5 m) ennek keleti végében van. E gerincen két sáncárok-féle található. Az egyik a csúcstól nyugatra, 45 méterre mélyed a földbe, átvágva a gerincet. Hossza 15, szélessége 8, mélysége 2,5 m. A csúcs felé eső oldalán alacsony sánc is van. Feltűnő, hogy az árok mindkét vége befejezetlennek tűnik, a hegy oldalában nem folytatódik, amennyire a védelemhez szükséges lett volna. A sánc elhelyezkedése szerint a csúcs felé eső rész védelmére készült. E területen más erődítésnyomot nem látni, a gerincen nincs határozott perem sem, az egész terület kissé domború. Az árokkal védett terület hossza kb. 50, szélessége 10-15 m körüli. Ettől az ároktól tovább nyugatra a gerincen 90 méterre újabb, az előzőhöz hasonló árok van, amely ugyancsak átvágja a gerincet. Hossza 15, szélessége 8,5, mélysége 2 m. Az árok szélétől nyugat felé már a hegy természetes lejtője következik. Az árok déli vége befejezettnek tűnik, de az északi vége itt sincs befejezve. E két árok kora, rendeltetése és befejezetlenségének oka ismeretlen. Jellegük alapján leginkább a középkori eredet tételezhető fel. Leletet nem találtunk. A Kis-Várhegy nyugati, északi és keleti oldalában, a csúcs alatt 20-25 méterrel alacsonyabb szinten őskori terasz (egykor árok) húzódik. Első pillanatra útnak tűnik, a 10 000-es térkép annak is jelöli. Nagyjából a 240 méteres szintvonalon halad, csak a keleti oldalon vonul lejjebb kb. 10 méterrel. Jelenlegi alakjában átlag 4,5 m széles terasz. Külső oldalán 7 méteres lejtő után, vele párhuzamosan újabb terasz van, de ez csak 1,5 m széles. Ezalatt már a hegy természetes lejtője következik. Mindkét vége a hegy déli, igen meredek oldalát elérve, határozott befejezés nélkül, lassan elmosódva végződik. A terasz (betemetett sánc) teljes hossza 470 m. Az általa befogott terület átmérője kelet-nyugat irányban kb. 200 m. A belső területen nem látszik földmunkának nyoma. Az északkeleti sáncrész mellett több helyen jellegtelen cserepeket találtunk az őskorból, valamint égett paticsokat és földet. A sáncvár, magas fekvése, nagy kiterjedése alapján a késő bronzkorba sorolható. Összefoglalás A Mátra sáncváraiban régészeti kutatás még alig folyt. Ami kevés régészeti leletet ismerünk ezek területéről, valamennyi szórvány leletnek számít, vagy a véletlen hozta felszínre. Legtöbbjükről azonban ma még egyetlen korhatározó leletet sem ismerünk. Ezért ma még nagyon nehéz kiértékelést adni, erre jóformán csak a sáncvárak külső megjelenése (földrajzi fekvés, a telep kiterjedése, a sáncok jellege) alapján lehet kísérletet tenni. Elsőnek két, viszonylag nem nagy kiterjedésű sáncvárat emelünk ki, amelyek a legkorábbiaknak tűnnek. A Mátrafüred feletti Dobogón az eddig meghatározott cserepek feltehetően a középső bronzkori füzesabonyi kultúrából származnak. E kultúra idejéből (és az ezt megelőző hatvani kultúrából) sok erődített telepet ismerünk, de elsősorban alacsonyabb hegye90. PÁSZTOR József 1911. 8. sz., 1913. 15., 1933. 99-104. 91. DÉNES József 1984