Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1995)

Várallyainé Hatala Emese: A gyöngyösi Szeplőtelen Fogantatás Társulat története 1908-1950-ig

szenved s kívánna ... éjjelre virrasztót... a fődékány ... ha önt vetteti kötelességének ismerje ennek engedelmeskedni és ha nem teljesíti Büntetése ... 80 fillér. És ha a maratságból vagy akár miféle tartozásból 4 koronán felül felgyűlne és ezen tartozás vissza maradása idején Történne önnek a vagy Feleségének halálozások ennek következtében a társulat nem köteles kirukkolni. Ha pedig a szolgaság rá fog kerülni azt kötelességének tartsa elviselni eggy Évig ... Vagy ha körülményei nem engedné ha a társulat olly szíves hogy megválthatja magát szolgaság váltság fizetése legyen 20 korona és Ezen felül a Jegyző állás vagy Aldékány Fődékány s Elnöki állás reá kerül kötelességének ismerje elviselni ... Behatási illetéket pedig fizet 20 fillért És legyen a Társulatunk tisztességes tagja Isten segélje velünk eggyütt". A társulatba belépni szándékozót erkölcsileg és jellemileg is megbírálták, s ha „sem erkölcsi sem személyi hibát nem találtak benne", elfogadta a „társulat törvényeit", és befizette a beiratási díjat, akkor a társulat tagjai közé felvette. Belépéssel járó anyagi terhek: Attól függően, hogy a belépő taksásnak vagy teherviselőnek lépett be a társulatba, a belépési költség is különbözött. Mivel a taksások évenkénti taksadíjat fizettek, belépéskor csak beiratási díjat, másnéven illetéket kellett fizetniük. Más a helyzet a teherviselőkkel. Ok a belépésükkor a beiratási díjon kívül meghatározott összegű alapítványt tettek. Az alapítvány összegét nem volt kötelező azonnal kifizetni, általában a felét fizették készpénzben, másik feléről kötelezvényt adtak. Ez volt a társulat szóhasználata szerint az „alapítványi kötvény". E „kötvény" után kamatot tartoztak fizetni a társulat pénztárába. Az alapszabályzat szerint a kamatláb 1908ban 6% volt. Az alapítványi díj, a taksadíj és a beiratási illeték természetesen a pénz értékének változásával a társulat fennállása során gyakran változott. (Pl. az alapszabályzat harmadik szakasza szerint 1908-ban az alapítványi díj 20 korona, a taksadíj 2 korona, és a beiratási illeték 20 fillér volt. Az infláció következtében 1923-ban a már akkor 1000 korona alapítványi díjat 20 000-re emelték, a taksadíj 5000 korona, a beiratási illeték 1000 korona lett. 1927-ben 4 pengő alapítvánnyal léptek be az új teherviselő tagok.) A társulat nem szívesen vált meg tagjaitól. Az alapszabályzat későbbi, újonnan szerkesztett nyomtatott példányának 13. szakaszában ez áll: „Aki egyszer a társulatba beáll, abból elegendő ok nélkül ki nem léphet. Ha mégis kilépne, a társulaton semmi követelni valója nincs többé, még azon esetben sem, ha a társulat kilépéséhez hozzájárult. Ha a kilépett tag ismét felvetetni kívánja magát, a visszavételről az egész társulat határoz; ha annak határozata ránézve kedvező, a visszavételkor az egész társulatot megkövetni tartozik." Ha a társulattól több évre elmaradt tag később vissza akart térni, csak az esetben fogadta vissza a társulat, ha erkölcsileg megfelelt, és az évek óta nem fizetett maradságát és restanciáját rendezte. Ha egyszer valakit kizártak a társulatból, általában többé nem fogadták vissza. Önként kilépések igen ritkán fordultak elő a társulat életében. A harmincas évek elején, amikor a gazdasági válság hatásaként sok tag nem tudta rendesen fizetni a tagdíjat, történt több önként kilépés. Ha valaki több évig elmaradt a társulattól, egy idő után automatikusan megszűnt a tagsága. Eleinte előfordult, hogy valaki évekig nem járt a társulatba, majd amikor a családjában haláleset történt, mégis kérte a társulati temetést. A temetéssel járó