Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1995)

Várallyainé Hatala Emese: A gyöngyösi Szeplőtelen Fogantatás Társulat története 1908-1950-ig

Az ötös tagú bizottság üléseit BIZOTTSÁGI GYŰLÉSeknek nevezték. Ezen az öt „bizottság úron" kívül két „kisegítő bizottság úr" (másnéven pót bizottsági tag) is résztvett. Ok csak azért voltak jelen, hogy tanuljanak, szavazati joguk nem volt. Bizottsági gyűlésekete akkor hívtak össze, ha kevéssé fontos ügyekben kellett határozni. Ezeken a gyűléseken döntötték el, hogy milyen témákat vitassanak meg a választmányi testület és a tisztikar gyűlésein, az ún. VÁLASZTMÁNYI GYŰLÉSeken A társulat életét legfelsőbb szinten a választmányi gyűléseken irányították, melyeket az alapszabályzat közgyűlésnek nevez. A választmányi gyűléseken tehát a tisztikar és a választmányi testület volt köteles megjelenni. Ezeket a gyűléseket mindig a fődékán házánál tartották és az elnök vezette le. Választmányi gyűlést évente legalább négyszer kellett összehívni, de rendszerint ennél sokkal többször üléseztek. (Az 1920-as, 1930-as években gyűléseztek a leggyakrabban, évente átlagosan tízszer is.) A választmányi gyűléseken való összejövetelek időpontja kötődött a mezőgazdasági munkákhoz. Tavasszal és nyáron ritkábban tartottak gyűlést, míg az őszi és téli hónapokban szinte havonta. Miket tárgyaltak a választmányi gyűléseken? Itt tárgyalták meg a társulat szervezeti életével kapcsolatos ügyeket, (a tisztségviselők állását illető témákat, a legkülönbözőbb személyi és fegyelmi ügyeket, az új tagok belépését vagy az esetleges távolmaradásokat, kilépéseket). Itt jelentették be az alapítvány tételeket, hagyományozásokat és ajándékozásokat. Megbeszélték az egyházi és társulati ünnepek megrendezésével és időpontjával kapcsolatos ügyeket, a temetéseket, társulati miséket. Megvitatásra kerültek a társulat vagyontárgyaival kapcsolatos kérdések is (azok javíttatása, eladása, újak vétele stb.). Megbeszélték a társulat pénzügyeit (a fontosabb kiadásokat, bevételeket, pénzfelvételeket, tagdíjak nagyságát stb.). Megtárgyalták a társulat szőlőföldjének megművelésével kapcsolatos témákat, és a szőlőtermés, a borkészlet felhasználására vonatkozó kérdéseket is. De hogyan folytak le ezek a gyűlések? Egykori társulati tag kifejezésével élve „nagyon parlamentálisan" zajlottak..

14 A választmányi gyűlés kezdetekor az elnök üdvözölte a megjelenteket és fölkérte őket, hogy „társulatunknak ezen egynéhány tárgyait a legnagyobb figyelemmel és odaadással legyenek szívesek letárgyalni."

15 Ezután felkért két „választmányt" a jegyzőkönyv hitelesítésére. A jegyző felolvasta az előző választmányi gyűlésről írt, letisztázott jegyzőkönyvet. Ha a választmányi testület helyesnek találta, akkor a hitelesítők aláírták. (A társulatban csak két alkalommal fordult elő, hogy a jegyzőkönyvet újra kellett írni.) Ezután az elnök előadta az ügyvezető bizottság által előkészített tárgyakat, melyeket sorban megvitattak. Általában szavazás útján hoztak határozatokat. Az öregebb, köztiszteletben álló tagok szólaltak fel gyakrabban, az ő véleményük volt a mérvadó. Mindenki véleményét meghallgatták, de a felszólalásokba nem volt szabad beleszólni. Hagyományozások, adományozások, s főként fegyelmi ügyek és belépések esetében behivatták és meghallgatták az érintetteket is. A gyűlést az elnök ha „több tárgy nem lévén", bezárta. Nézzük meg milyen sorrend szerint lettek megválasztva a tagok a különböző tisztségekre. „Az előljárósági tisztet a társulat minden férfi tagja a társulatba lépés idő és sorrendjében a szolgadékánságtól fölfelé egy évig viselni köteles" - írja az alapszabályzat ötödik szakasza. Tehát a tisztség mindenkire rákerült belépési sorrend szerint. Először a szolgadékánságot kellett eltölteni. Ezután alkalmasság szerint vagy az aldékánság vagy a jegyzőség következett (egy-egy év). Akit, mint írástudót, jegyzőnek szántak, annak előtte egy évig aljegyzőnek kellett lennie. Az aldékán és a jegyző voltak a fődékánság várományosai. Ezek tisztségük letöltése után 14. K. A. 15. Jkv. I. 1919. jan. 6.