Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1995)

Dénes József-Nováki Gyula: Őskori várak a Mátrában

említik az irodalomban.

75 Az első, aki a helyszíni vizsgálódás után le is írta, Bartalos Gyula volt: „Ha az eddig látott őskori műveken csodálkoztam, most az Óvár megtekintésénél elfogott egészen az ámulat. Az óriások műveként állt a hármas sánccal körülvett nagy alkotmány". Felfigyelt arra is, hogy „a legfelső fellegvárat rézsút fekvő fal veszi körül mészragaccsal összekötött kövekből építve".

76 Pásztor József a Gyöngyössolymos-Kishegyhez hasonlítja és ezt is az avarok művének tartja, de a középkori várfalat, Bartalos nyomán, ő is említi, amely szerinte a tatárjárás alatt nagy szerepet játszhatott.

77 Röviden említik az újabb útikalauzok is.

78 Kemenczei Tibor a késő bronzkori Kyjatice-kultúra erődített telepei között említi és erre a korszakra jellemző edénytöredékeket ismertet az Óvárról.

79 A nagy kiterjedésű sáncvár első részletes leírását Dénes Józseftől ismerjük.

80 A jelenleg Mátraszentimre községhez tartozó Óvár korábban Hasznos határába esett, így a régebbi irodalomban hasznosi Óvárként is szerepel. Mátraszentimrétől és Hasznostól egyaránt 5 km-re található. A legközelebbi lakott település, közvetlenül az Óvár déli aljában, Mátrakeresztes. Környezetéből minden oldalon meredek lejtőkkel emelkedik ki a 753 m magas hegy. A Csörgő-patak mélyen bevágódott völgye 350 méterrel mélyebben húzódik a délkeleti aljában. Északkelet felé a „Két vár köze" nevű, 580 m magas nyereggel kapcsolódik a szomszédos Agasvárhoz. A hegyet részben erdő fedi, részben, a várrészek aránylag kiegyenlítettebb felszínű belső területén rét. A sáncon belül ma is több forrás fakad. A belső terület teraszainak, természetes és részben mesterséges víztárolóinak tanulmányozása még a jövő feladata. A vár háromrészes. Egy kisebb felső, egy lényegesen nagyobb alsó és a nyugati oldalon egy még sokkal kisebb külső várrészből tevődik össze. A felső vár 1370 m hosszú sáncának koronájára a középkorban mészhabarccsal kötött kőfalat építettek. A várfal keleti szakaszában egy malomkő van befalazva. A többi sánc, úgy tűnik, kizárólag őskori eredetű. Az alsó vár sáncán több helyütt égésnyomokat figyeltünk meg. A nagyjából háromszög alakú felső vár hossza 550, szélessége 320 m, a védett terület 11,1 ha. A nyugati oldalon ehhez egy kisebb, sánccal elkerített, 220 m hosszú, átlagosan 50 m széles külső várrész kapcsolódik, területe 0,97 ha. A felső várnál lényegesen mélyebb szinten csatlakozik a 28,1 ha területű alsó vár. A kettő közötti összeköttetést két sánckapu biztosítja. Az alsó vár legnagyobb átmérője 880 m, szélessége középütt eléri a 450 métert. Az alsó sáncot is két kapu szakítja meg. Az egyik az Agasvár felé, a másik a déli lejtő felé nyílik. A keleti oldalon a várban fakadó források vize három helyen is átvágta a sáncot. A sánc vegyesen kőből és földből épült. Vonalvezetése kitűnő stratégiai érzékre vall. A három várrész együttes területe 40,2 ha, az egész sáncvár kerülete meghaladja a 2,5 km-t. Szép számmal találtunk a felszínen síkozott és behúzott tálperemtöredékeket. Az Óváron régészeti ásatásra még nem került sor, de a hegy magas fekvése, a sánccal kerített terület nagy kiterjedése, a felszínen talált és az irodalomban említett cserepek ezt a sáncvárat is a Kyjatice-kultúrába sorolják. A felső vár sánca, legalábbis részben, ugyancsak őskori eredetű lehet, de ennek koronájára a középkorban erős várfal épült. E középkori várra 75. VÁLY1 András 1796-1799. II. 150., KÖNYÖKI József 1905., SZENDREY József 1908. 194, 197., HANÁK Kolos 1909. 66. 76. BARTALOS Gyula 1910. 119. 77. PÁSZTOR József 1911. IX. 1-2. 78. Vártúrák 1975. 87., KISS Gábor 1984. 284. 79. KEMENCZEI Tibor 1970. 18. 80. DÉNES József 1984.