Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1995)

Kriston Vízi József: Asszonyok farsangja - Parádsasvár, 1983

3.2. Pampuska és forraltbor, jelmezbál Miként arra korábban utaltunk, az elmúlt két évtized során egyértelműen a hétvégékre került a farsangvégi szokásgyakorlat. A pénteki borotválás, a maskarás menet adománygyűjtését követően szombat délelőtt a báli előkészület egyik fő ideje. Gyűjtésünk idején és az akörüli években e napon, úgy 10 óra tájban gyűlt össze 4-6 asszony az üzemi konyhán, akik külön-külön, s egymást váltva vettek részt a fánk (a „pampuska") tésztájának megfelelő elkészítésében.

30 Dagasztás, kelesztés, nyújtás és formára szaggatás a legfőbb, erőt és türelmet igénylő munkafázisok. Ezt a festőbrigád asszonyai vállalták, s hasonlóképpen ők készítették, fűszerezték be a forraltbort. A tészta sodrott-fonott maradékából - láthattuk és kóstolhattuk - készült néhány tucat „baba" az ott leselkedő kisgyerekeknek, ami a fánkokkal együtt sült pirosra a hatalmas olajos edényekben. Kettő és három óra között előkészültek az összes finomsággal, s ezt a kellemesen fűtött konyhában is hagyták az esti bál kezdetéig, maguk pedig hazamentek átöltözni. Gyűjtésünk esztendejében délután öt órától nyitották meg a kultúrház ajtaját, s kezdődött a „vendégség".

31 Az ajtóban ismét megjelent a két borbély, akik alaposan szemügyre vettek minden érkező férfit. Kérték az igazoló belépőt vagy a helyszínen pótolták az elmulasztott csinosítást. A bálba érkezők legjava ünneplőt viselt, míg egy kisebb csapat (gyerekek, előző napi bolondozok közül néhányan) jelmezes öltözetet hordtak. A hat óra körül már nagy számban érkező vendégeket az időközben áthozott és még friss pampuskával fogadták, emellett azonban a „szakszervezet" is kitett magáért: jóféle mátrai bort kínáltak több asztalnál, külön is. A beatzenét játszó, népszerű tánczenekart Hasznosról hívta meg a kultúrotthon vezetője, akik este 7-től éjfélig játszottak öt, 10-10 perces szünettel. Vacsorájukról szintén helyben gondoskodtak. Tombolajegyet az előtérben és egy-egy lelkes, vállalkozó kedvű legény segítségével árultak, darabját 5 forintért. A tombol ^vásárlás (ahogy adatközlőink java megjegyezte) az utóbbi években, s így a mi esetünkben is alkalmat adott egy-egy család hivalkodásának kifejezésére. Mondják, 1981-ben pl. volt olyan család, aki 300 darab szelvényt is vásárolt(í), s így nem véletlen, hogy 10 üvegkészletet nyertek. „Jó lesz az esküvőre, a keresztgyermek ballagójára, efféle nagyünnepre" - mondták magyarázatképpen.

32 Az 1983-as esztendő farsangi báljának jeles eseménye volt a gyermekjelmez bemutató, amelyen a helyi kisiskolások és a nagyobb óvodások szinte mindegyike szerepelt. A szülők és a többi hozzátartozók izgalommal figyelték felvonulásukat és kis műsorukat, amely érthető módon - nyolc órára véget is ért. Versengés, külön jutalom nem volt, - a helyi pedagógusok jó érzékkel nem ezt állították a középpontba, így az egyébként is akkoriban már felfokozott rivalizálást kivédendő minden gyerek külön süteményt és egy kólát kapott a rendezőktől.

33 A gyermekműsor után, a zene nélküli rövid szünetben a gyári vezetés a megterített tévé-szobába invitálta a felnőtteket, akik csak később, az este további óráiban éltek a felkínált, kissé hivatalosra sikerült meghívással. Ezt követően azonban már egyre 30. CS. SCHWALM Edit 1983. 30-32. 31. A szó használata nem véletlen, hiszen ezekre az alkalmakra a helyi családok rokoni és jóbarátot egyaránt meghívnak, akárcsak búcsú alkalmával. Vö. pl.: KRISTON VÍZI József 1984. 273-278. 32. Természetesen szintén csak elszórt helyi elbeszélésből tudjuk, hogy a gyárból kicsent vagy nem épp szabályos úton kikerült üvegtárgyra gyakran mondták: „tombolából való, jegyen nyert portéka". 33. Míg a jóval korábbi években a kisgyermekek is maradhattak a farsangi bálozok között, legfeljebb a lócákon kabátokra ágyaztak nekik, ma egy idősebb asszony hazaviszi őket, gyakorta a kis rokongyerekekből többet és együtt nézik az inkább csak a felnőtteknek szóló tévéműsort!