Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1995)

Kriston Vízi József: Asszonyok farsangja - Parádsasvár, 1983

Simon Mihályné (a borbély) dohogása: „Ez az első, hogy kizártak bennőnket. Ki, a raktár dolgozói." A csiszolóüzem emeleti ablakából lányok, asszonyok vegyesen integetnek, kiáltoznak, biztatják a maskarásokat. Erre a lent igyekvők csókokat dobálnak föl. Az udvaron átvágva a „hutába" mennek, ahol a működő kis olvasztók között magabiztosan kerülgetve járnak, lépdelnek oda minden férfihoz. A fúvó-formázó állásra is fölkapaszkodnak néhányan, akiket a hutások maguk próbálnak elijeszteni. Útjukat sikongatás, a férfiak füttye és tréfáspajzán kiáltozása színesíti. A borbély és segédje folyamatosan konzultál, sugdolóznak és nézelődnek, hol nem voltak még. („Emma, hon jársz? Gyere ide is!") Az innen is kitóduló csapat végigsiet az üzemközi udvarjáratokon, ahol most már egymással is incselkednek. A kapás asszonyt alakító férfi űjra lakodalmas és mulatónótába kezd. („A bodonyi jányok tyúkot ültettek... ") A csiszolóműhelybe - hacsak egy rövid időre is, de - szintén betérnek, mert bár ott inkább csak egy-két férfi munkatárs dolgozik („ez finom és ügyes munkát, női kezeket kíván!"), sikoltozás, fütty és kolompszó mellett a falhoz szorítva ők sem menekülhetnek. A csiszolóból kijőve egy-két perc a pihenő, eközben egyik vagy másik maskarás önálló tréfába kezd. (5. kép) Ez arra is alkalmas, hogy eközben az emlegetett raktárhelyiség vasajtaja is megnyílik, s betódulnak rajta a csapat tagjai. (6. kép) Az itteni férfiak túl komolyan és ímmel-ámmal fogadják a farsangosok figyelmességét, így nem véletlen a „bodonyi" tréfamester gúnyolódó megjegyzése: „Kapára, kaszára! Gyerünk, gyerünk, kicsit kapálni, mindegyiknek!" - „Nehéz dió" - sóhajt az apáca. d) Délután két óra körül végeznek ott, s újra összeverődve a jelmezes csapat a gyár5. kép A „boszorkány" magánszáma. Szókup József felvétele, 1984.