Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1995)
Kriston Vízi József: Asszonyok farsangja - Parádsasvár, 1983
konklúziók megtételében látta az asszonyfarsang jelentőségének (nevezzük most így: egyfajta) „megfejtését". Az alábbiakban szeretnénk anyagunk bemutatásával mi is valami hasonló útra lépni, akkor, amikor jó tíz év távlatából ismét elővettük a Parádsasváron 1983 februárjában végzett gyűjtőutunk tetemes jegyzet-, fotó- és videoanyagát. 4 Akkori gyűjtéseinkből szakmai szemelvényeket mutattunk be az ELTE Btk Folklore tanszékének „A folklorizmus kalendárium" elnevezésű kutatási témacsoportjának keretében rendezett ülések egyikén 5 , majd egy népszerűsítő írás alkalmával tértünk vissza rá az „Elet és Tudomány" hasábjain. 6 Célunk most elsődlegesen az, hogy saját anyagunkat tárjuk föl a lehető legrészletesebben, valamint bizonyos módszertani megfontolásokból számba vehető munkákra is figyelemmel legyünk, s így alkossunk megállapításokat e sajátos farsangvégi cselekménysor elemeinek egyre intenzívebb változásai (elhalás vagy éppen megújulás) kapcsán. Tesszük ezt akként, hogy Parádsasvár, e ma is „hutás" település korábban hagyományosnak mondott farsangi ünnepkörét záró sajátos asszonymulatságát, illetve az ahhoz kapcsolódó, azt igen kifejező „borotválás" mozzanatát emeljük középpontba. Az ezekből levonható tanulságokat természetesen az addig és azóta született, értékelhető, ám tudjuk, nemigen nagyszámú hazai szakirodalom tükrében, valamint az általunk megismert néhány figyelemre méltó cseh és szlovák publikáció szempontjaival árnyaljuk. Ám közleményünk - a feldolgozás módszerét illetően elsősorban egy folklór jellegű, kortárs néprajzi esettanulmány kíván lenni. 1.1. A település Parádsasvár a Mátra északi nyúlványának egyik erdők által zárt kis öblében fekszik, Párád községtől nyugatra. (1. ábra) Gyűjtőhelyünk és környékének településtörténetére s lakóinak származására nézve most egy-egy rövid idézettel utalunk. ILA Bálint így fogalmaz a Mátra északi lejtőin, a mai Heves és Nógrád megyék közt húzódó sajátos geográfiai és néprajzi kistájon lévő településcsoportról. „A Hasznos-környéki, szuhai és parádi hutákat a 18. század második felében szlovák és német üvegfúvók népesítették be. A Mátra belsejében ezek a legújabb időkig megtartották nyelvüket, mely néhol morva nyomokat tüntet fel." 1 TAKÁCS Béla, a mátrai üvegművesség művelődéstörténeti emlékeinek neves feltárója a vidékünkre régtől fogva oly jellemző foglalkozásra utal. „...a kutatások eredményei azt bizonyítják, hogy a parádi üveghuta a legrégibb magyarországi manufaktúrák közé tartozik. Ha nem is a jelenlegi helyén,... de Párád környékén az üvegkészítésnek már a XV. század végétől vannak nyomai... a műhelyt Parádóhután II. Rákóczi Ferenc fejedelem a szabadságharc idején - 1703-1708 között - állította fel... Amikor a parádi víz gyógy hatása országszerte ismertté lett, a Parádsasváron fölállított új huta termékeinek nagy részét (a XIX. sz. közepétől) a ,csevicés' üvegek képezték." 8 Ám az elnag yoltan fölvillantott töredék-utalások mellett Parádsasvár, e „hutás" falu tör4. Gyöjtőutamra 1983. január-februárban került sor, s akkor mint az egri Dobó István Vármúzeum néprajzos-muzeológusa tettem kiszállásokat Kamrás Lajos - egykori múzeumi technikus, gyűjteménykezelő - kollégával egyetemben, aki az igen becses videofelvételeket készítette. A Heves Megyei Múzeumigazgatóság és a TIT Heves megyei Szervezetének akkori támogatását mára sem homályosította el semmi! Figyelmemet a témára és az akkoriban évről-évre sorra kerülő farsangi „borotválás"-ra Somfai Tiborné pedagógus, önkéntes néprajzi gyűjtő és Dr. Bakó Ferenc kandidátus, ny. megyei múzeumigazgató hívta fel. 5. Budapest, 1983. március 3. 6. KRISTON VÍZI József 1985. 202-203. 7. ILA Bálint 1976. 397. 8. TAKÁCS Béla 1966. 235-236.
