Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1995)
Dénes József-Nováki Gyula: Őskori várak a Mátrában
része a délnyugati meredek oldal felett van. Utóbbi oldalon nincs nyoma erődítésnek, de észak és kelet felől kősánc védte, ennek szétomlott, igen elmosódott nyomait lehet követni. A sáncnyom vonala a hegy délkeleti oldalán igen sűrű, áttekinthetetlen bozótban, illetve fiatal fenyvesben kb. 25 m hosszan bizonytalanná válik. Ezután már a déli oldal meredekje következik, ez zárja le a telepet. A sánccal behatárolt telep hossza kb 80, szélessége 37 m körüli. Az egész területet sűrű aljnövényzetű erdő fedi, legmagasabb része füves tisztás, ennek szélén esővédő faház áll. Keleti oldalán drótkerítéssel körülzárt telek vége nyúlik fel a hegytetőig, ennek nyugati sarkában kis romos téglaépület van. Az őskori telep északkeleti oldalán, a sáncnyom mellett nagyobb bolygatás gödrei feltehetően a korábbi kutatások helyeit jelzik. A telep korát az őskoron belül ma még nem határozhatjuk meg, az eddigi leletek a középső és késő bronzkorra vallanak. Gyöngyös—Mátrafiired-Benevár-bérc (5-6. kép) Ezt az őskori sáncvárat 1864-ben említik röviden. 50 Kandra Kabos 1890-ben már részletesen leírta a középkori Bene-várral kapcsolatban. Kis- és Nagy-Vaskaput különböztet meg. A „Nagy" bizonyára a felső, 650 m magasságban lévő, sok sziklából állót jelenti, a kisebbik pedig ettől lefelé 125 méterre lévő kősánc kapuja. Mindkettőt természetes eredetűnek tartotta. Ezektől lefelé figyelte meg a hegygerinc két oldalán a „kiklopszfalakaf'. A Vaskapu előtti tér (nem világos, hogy északi, vagy déli irányban?) három nevét ismerte: „Vár-piac", „Vidék-vár" és „Törökök piaca." Kiemeli a „kiklopszfalak" (tkp. a kősáncok) óriási méretét. Már ő is megállapította, hogy az őskori vár a Vaskaputól északra lévő, kiszélesedő hegyhátra is kiterjedt, egészen a Nagy-nyakig. Ezt ugyan közelebbről nem indokolta meg, a felső rövid sáncot sem említi, de megállapítása helytálló. Ezt a felső nagy területet „Nagy Parlag" név alatt, 719 m magasságban említi, a mai térképeken „Remete-bérc"-nek jelölik. Neki is feltűnhetett a déli sánc feltűnően kevés kőből álló maradványa, mert megjegyzi, hogy „a keresztény kori benei várnak ez volt a kőbányája". Néhány mesét is leírt a Vaskapuval kapcsolatban. 51 Később, Kandrára hivatkozva ugyanezt rövidebben említi Hanák Kolos. 52 Pásztor József 1929. évi útikalauzában írja le ezt a „pogányvárat", de ő is Kandrára hivatkozik. Egyúttal vázlatos, de megközelítően jó térképét is közli, a Nagy-nyak alatti sánc azonban ezen sem szerepel. 53 Rövid említését egy a következő évben megjelent útikalauzban is megtaláljuk. 54 Pásztor nem sokkal később ismét röviden leírta a Vaskapu alatti sáncokat, az általa megadott méretek azonban még megközelítően sem helytállóak. Véleménye szerint a honfoglalók megszállták és itt keletkezett Bene-város, 55 ezt azonban semmi sem támogatja. Végül Dénes József leírását említjük a kétrészes várról, a Vaskaput ő is természetes eredetűnek tartja. A Remete-bérc közel 50 ha területű fennsíkját az őskori vár részének tartja és ő említi meg először a Nagy-nyak alatti kis kősáncot. A középkori Benevártól észak-északkeleti irányban, a gerincen felfelé haladva, kb. 1150 méterre érünk el az első kősánchoz, amely kelet-nyugat irányú egyenes vonalban zárja le a gerincet. A gerinc felfelé összekeskenyedik, a sánc minden oldalról behatárolja, árok nincs 50. PEST Y Frigyes 1864. 113-114. 51. KANDRA Kabos 1890. 11-13. 52. HANÁK Kolos 1909. 60-62. 53. PÁSZTOR József 1929. 40, 72, 73. 54. BARCZA Imre-VIGYÁZÓ József 1930. 134. 55. PÁSZTOR József 1933. 15-16. 56. DÉNES József 1984
