Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1995)

Bakó Ferenc: A magyar parasztház középoszlopának néprajzi jelentősége az Országos Kérdőív válaszai alapján

1995 MÁTRAI TANULMÁNYOK GYÖNGYÖS p. 161-179 A magyar parasztház középoszlopának néprajzi jelentősége az Országos Kérdőív válaszai alapján Bakó Ferenc DIÓSZEGI VILMOS EMLÉKÉNEK Abstract: The ethnographic importance of the mid-column in the Hungarian peasant house based on a national survey. In the previous century in the living-room of the Hungarian peasant house the main ginder beam was held up by a column which aroused the interest of researchers at an early stage. The reason for this was mainly the name of this particular column "bódoganya'-Blessed Mother, which was attributed magic powers in certain places. After 1960 research was carried out by way of gathering information about the "column-phenomenon" 3 questionnaires were sent out in the following way: in 1967, 1970 in Felföld (Uplands), in 1971 throughout the country the author analyses the data of the last survery. A népi építészet körébe tartozó közlések, honismereti leírások korán felhívták a figyelmet a ház szerkezeti elemei között egy sajátos oszlopra, ami a mennyezetet tartotta. Formája és szerepe a ház konstrukciójában, az ott lakó család életében, szokásaiban, továbbá kapcsolata a táji kultúrához több kutatót foglalkoztatott és alkalmat adott értelmezések, magyarázatok megfogalmazására. Ugyanakkor a népi építészet műszaki szemléletű kutatása elhanyagolta, szinte lényegtelennek tekintette talán azért, mert analógiái, jelentősebb párhuzamai és történeti előzményei ismeretlenek voltak. A ház középoszlopának, amit egyes helyeken a nép bódoganyának, bódogasszony fájának nevezett, a múlt század kutatói etnikai kapcsolatokat tulajdonítottak, amikor az ismert néhány adat alapján konstruált elterjedési területét alapul véve, a palóc néprajzi csoport műveltsége egyik jellemzőjének tekintették. Ezek a tudósítások a múlt században és a századforduló táján fogalmazódtak meg, de később már csak értelmezéseket és feltevéseket fűztek hozzájuk. A honismereti, néprajzi irodalom 1857 és 1911 között többször említi a parasztháznak ezt a szerkezeti elemét, amely a fűthető helyiség, a szoba vagy csak egyszerűen a „ház" mestergerendáját támasztotta meg. Megfigyelés vagy szóbeli közlés révén azonban ekkor már kevesen jutottak közvetlen információkhoz, mert időközben ezek az emlékek már jórészt elpusztultak, a műszaki fejlődés, a „haladás" áldozatává váltak. A mestergerendás födémet és annak szerkezetét más anyagok és szerkezetek váltották fel, s ezek feleslegessé tették a középoszlopot, amely azonban esetenként az igen régi házakban megmaradt. A múlt századi szerzők között voltak azonban, akik még láthatták az archaikusnak tűnő középoszlopot, a bódoganyát. Hozzájuk tartozott a Napkelet című folyóirat magát megnevezni nem akaró szerzője, akinek első középoszlop leírását RÉSŐ ENSEL Sándor más