Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1995)
Hermann Róbert: Megtorlás Heves és Külső-Szolnok vármegyében, 1849-1851
A vizsgálat alapjául a jegyzőkönyvekben található, a vádlottak illetőségére vagy szülőföldjére utaló bejegyzéseket vettük. Természetesen felvettük a nem Heves és Külső-Szolnok megyei születésű, de itt képviselővé választott, vagy kormánybiztosságot betöltő személyeket. Nem foglalkoztunk viszont a Heves és Külső-Szolnok megyei születésű honvédtisztekkel. Részben azért, mert a rájuk vonatkozó adatokat Bona Gábor közleménye tartalmazza, részben pedig azért, mert a katonák illetőségének nem volt komolyabb jelentősége elítélte tésükben, míg a polgáriakéban volt. Az első két táblázat névsorban közli a 179 Heves és Külső-Szolnok megyei illetőségű, illetve ténykedése révén a megyéhez köthető személy adatait, előbb személyi adataik és az ellenük lefolytatott vizsgálat időrendi mutatói, majd cselekményeik és büntetésük szerint. Az alattuk közölt táblázatok e személyek adatainak összesítését tartalmazzák lakóhely, foglalkozás- és társadalmi állás, a vádként szolgáló cselekmények, az ítéletek időtartama alapján. A táblázatokból kiderül, hogy a megtorlás elsősorban elrettentő, és nem büntető jellegű volt. Erre mutat az, hogy a volt politikai elit tagjainak többsége viszonylag enyhébb büntetéssel, rövid vizsgálati fogsággal "bűnhődött", ugyanakkor az abszolutizmus rendjét megkérdőjelező személyeket, a fegyverek, Kossuth-bankók rejtegetőit, a forradalom emlékét ébren tartó személyeket keményen büntették. Erre mutat az is, hogy az ítéletek közel felét végrehajtották, s kegyelem utján csupán nyolcat töröltek el a kiszabott büntetésekből teljes egészében. Összehasonlító vizsgálatok hiányában egyelőre eldönthetetlen, hogy Heves és KülsőSzolnok megyét jobban sújtotta-e az abszolutisztikus rendszer bosszúja, mint más magyar törvényhatóságokat.
