Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1995)
Hermann Róbert: Megtorlás Heves és Külső-Szolnok vármegyében, 1849-1851
őket elfogják, és a legközelebbi katonai osztaléknak általadják". Azokat pedig, akik ennek ellenére "a pártütő kormánytól akármi csekély parancsot elfogadni, vagy annak engedelmeskedni merészelnének", rögtönítélő bíróság útján történő kivégeztetéssel", az ellenálló községeket felégetéssel fenyegette. 22 Ehhez január 1-én hozzátette, hogy Kossuthnak, cinkosainak és a pártjukon lévőknek vagyonát zárolni kell. 23 Február 11-én újabb proklamációban közölte, hogy "akinél Kossuth-féle felszólítás, vagy pártjától eredeti akárminő iromány, levél, hírlap, sat. találtatni fog, rögtönítéleti eljárás alá esend, szintúgy az is, ki fegyvert eltitkol, vagy a népet engedetlenség re ingerli, minden postaigazgató vagy -tiszt, aki olyas Debrecenből keletkezett [valószínűleg: keltezett] irományt, levelet, felszólítást elfogad, vagy tán még odább is szállít, kötéllel fog büntettetni". 24 A megtorlás tehát elvileg mindenkire kiterjedhetett, s Windisch-Grätz 1849. január 5-i pesti bevonulása után úgy tűnt, hogy a herceg kemény kézzel fog rendet csinálni. WindischGrätz ugyanis úgy vélte, hogy Budapest elfoglalásával összeomlik a magyar ellenállás, a hadseregek feloszlanak és Kossuthéknak menekülniük kell. Ezért vizsgálóbizottság elé idézte a magyar hadseregből 1848-49 fordulóján kilépett volt cs. kir. tiszteket, s rangfosztással, várfogsággal büntette őket. A kortársak azonban meglepve tapasztalhatták, hogy a cs. kir. fővezér a képviselőket és más politikusokat viszonylag rövid igazoló eljárás után szabadon bocsátotta. 25 A megtorlás alá vonandók körével kapcsolatban a cs. kir. hatóságok és kormányszervek külső személyektől, így konzervatív magyar főuraktól is jócskán kaptak javaslatokat. Dessewffy Emil gróf 1848 novemberében Schwarzenberg osztrák miniszterelnökhöz eljuttatott memorandumában három csoportba sorolta a forradalom részvevőit: 1.) Kezdeményezők. Ide összesen öt személyt (Batthyány Lajos, Teleki László, Kossuth Lajos, Perczel Mór, Madarász László) sorolt. E kategóriához tartozónak vélte - bűnösség szempontjából forradalmi üzelmek vezetőit, összesen hét főt. 2.) Ide összesen 31 személyt sorolt, többnyire képviselőket, kormánybiztosokat, a radikális sajtó szerzőit. 3. Ide főleg a mérsékeltebb reformereket sorolta, megnevezés nélkül. Dessewffy szerint az első kategóriába tartozókat ki kell végezni, a többieket pedig halálfélelem által arra kényszeríteni, hogy elhagyják az országot. 26 Majláth János gróf 1848. december 1-jei emlékirata szerint a forradalom vezetőit rögtönítélő bíróság elé kell állítani, a kisebb, de gazdagabb bűnösökkel nagy pénzbüntetést kellene fizettetni, részben a háború áldozatainak kártalanítására, részben a háborús költségek fedezésére; a többieket pedig közkegyelemben kell részesíteni. 27 Egy másik, névtelen, 1848. december 16. előtt keletkezett beadványa hét vezetőt és 27 "nem kevésbé büntetendő "főcinkost" sorolt fel. 28 A szabadságharc azonban nem bukott el 1848-49 telén. Windisch-Grätz pedig kénytelen volt rájönni arra, hogy túlzott szigorával inkább a forradalom táborában tartja a bizonytalankodókat, mintsem hogy elriasztaná őket onnan. Részben ezzel magyarázható, hogy a 22. Gyűjteménye...32-33. o. 23. Gyűjteménye...34-35. o. 24. Gyüjteménye...41. o. 25. BÖHM Jakab: A Hadtörténelmi Levéltár őrizetében levő cs. kir. eredetű fondok az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc, illetőleg az abszolutizmus idejéből. HK 1980/2. 26. ANDICS Erzsébet: A nagybirtokos arisztokrácia ellenforradalmi szerepe 1848-49-ben. II. k. Bp., 1952. 206-207. o. Tévesen Majláth Jánosnak tulajdonítva ismerteti az emlékiratot STEIER Lajos: Haynau és Paskievics II, k. Bp., é. n. 252-256. o. 27. STEIER Lajos: A tót nemzetiségi kérdés 1848-49-ben. II. k. Bp., 1937. 235. o., RAPANT, Dániel: Slovenské povstanie roku 1848-49. Dejiny a dokumenty. III/2. k. Bratislava, 1954. 165. o. 28. RAPANT III/2. k. 327. o.
