Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1995)

Hermann Róbert: Megtorlás Heves és Külső-Szolnok vármegyében, 1849-1851

belsejében. Erdélyből éppen nem bírjuk a kivégzett hazafiak neveit, holott szinte számosan estek hazafiúi hűségök áldozatául. Egyebek között 24 református lelkész lövetett volna agyon ".

1 Azért idéztük ilyen hosszan Horváth Mihály véleményét, mert jelzi mindazokat a problémákat, amelyekkel a kutatóknak a kivégzettek névsorának összeállításánál szembe kell néznie. Az első a források hiányossága. Az egyes hadbíróságok ugyan pontos kimutatást vezettek minden egyes perbefogottról (még az ártatlannak találtakról, és így szabadon bocsátottakról is), s a különböző regiszterekben nemcsak az ítéleteket, de azok végrehajtását, módosítását vagy eltörlését is jelezték. A nem a hadbíróságok, hanem alkalmi rögtönítélő törvényszékek, vagy egyszerűen csak egy-egy cs. kir. parancsnok döntései alapján halálra ítéltekről vagy kivégzettekről azonban nincsenek ilyen listák. Ha a kutatónak szerencséje van, a helyi történeti emlékezet, egy cs. kir. katonai jelentés, egy hirdetmény vagy egy naplójegyzet megőrizte ezek emlékét is. A második probléma az, hogy a megtorló gépezet szervezete 1849 januárjától augusztusáig megváltozott, s tudomásunk szerint még az egyes haditörvényszékek ítéleteiről sincsenek. A harmadik - a két előbbiből fakadó probléma pedig az, hogy az adatok ilyen hiánya tág teret nyit a legendagyártásnak, a titokban kivégzettekről vagy a 24 agyonlőtt református lelkészről. A győztes hatalom - jelenlegi ismereteink szerint - nem összegezte a halálos ítéletek számát. Az a nyomtatott kimutatás, amelyre Deák István mint a magyar szabadságharc "Who is who"-jára hivatkozik, sem nem teljes, sem nem pontos.

2 Annál buzgóbban gyűjtögették a magyar "rémuralom" áldozatainak neveit.

3 Az adatok gyűjtése pedig a magyar oldalról komoly akadályokba ütközött. Horváth Mihály munkájában az 1849 októbere előtt kivégzettekkel együtt összesen 34 nevet sorol fel.

4 Kossuth titkára és iratai jelentős részének megőrzője, Vörös Antal a napisajtó, a hirdetmények és "biztos magánúton" szerzett információk alapján írta össze a Habsburg-birodalom egész területén vizsgálat alá vont, elítélt és kivégzett személyeket. Az ő adatai szerint 1848 októbere után összesen 1765 haditörvényszéki ítéletet hoztak, s ezek közül 897 esik Magyarországra. Egy másik feljegyzésében több mint 6000 tételben sorolja fel a vizsgálat alá vont, elítélt vagy kivégzett személyeket; egy-egy tételszám alatt sokszor többet is. Az ő feljegyzéseiben sem szerepelnek azonban az összes kivégzettek; s sajnos azt sem közli, hogy melyik személyt hol, mikor és miért ítélték el. Emellett pedig - tágan értelmezve a megtorlás fogalmát - nemcsak a rögtönítélő vagy a rendes haditörvényszékek által elítélteket és kivégzetteket, hanem a nemzetiségi fölkelők áldozatául esetteket vagy például a börtönében éhségsztrájkban elhalálozott Hatvani Imre szabadcsapat-parancsnokot is a kivégzettek közé sorolja. Sőt, az 1849. július 12-én Nagyigmándon kivégzett csákberényi református és katolikus papok kétszer is szerepelnek a listákon: egyszer mint lovasberényi (!), egyszer pedig mint nagyigmándi papok.

5 Az első komoly próbálkozás a vértanúk számának összesítésére a múlt század végén történt. Szentkatolnai Bakk Endre, a Kolozsvárott megjelenő 1848-49. Történelmi Lapok 1893. évi 1. HORVÁTH Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben. 2. kiadás. Bp., é. n. III. k. (A munkának két második kiadása van, a másik I871-es kiadású. A két szöveg megegyezik, a lapszámozás nem). 506. o. 2. DEÁK István: A törvényes forradalom. Kossuth Lajos és a magyarok 1848-49-ben. Bp., 1994. 350. o. 3. Jegyzéke a Magyarország forradalmi kormánya alatt vésztörvényszékek vagy rögtönítélő bíróság által kivégzett vagy minden ítélet nélkül meggyilkolt egyéneknek. Magyar Hirlap, 1850/283. A lista összesen 467 kivégzésről számol be. 4. HORVÁTH Mihály i. m. III. k. 500-506. o. 5. Magyar Országos Levéltár (továbbiakhan MOL) R. 123. Vörös Antal iratai. 4. csomó. No. 276.