Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1995)

Hajagos József: Heves megyei nemzetőrök részvétele a bácskai harcokban

visszavonulni kénszerítettek." Az állandó őrszolgálat és készültség mellett a falu délnyugati oldalán sáncokat is építettek.

95 Egy alkalommal arra is van adat, hogy a hevesi nemzetőröket Járekon kívül is alkalmazták. A "nagy római sáncok" és a megerődített Szenttamás között helyezkedett el Pusztaszireg, amely fontos összeköttetési pont volt a szerbek állásai között. A szerbek itt is készítettek sáncokat, de azokat augusztus 13-án üresen találta egy Császár-huszároktól kiküldött járőr. Castiglione ezredes 2 század gyalogost rendelt a sziregi sáncokba helyőrségül, hogy szemmel tartsák a Nadályból, Turiából és Szenttamásból Okérre, illetve Temerinbe vezető utakat. A következő napokban Pusztaszireg védelmét az ókéri táborból kikülönített csapatok vették át. Augusztus 24-én a szerbek nagy erőkkel támadást intéztek a 6. honvédzászlóalj 2 százada által védett sziregi sáncok ellen. A védők a segítségükre siető két másik 6. honvédzászlóaljbeli századdal, a Temerinből támogatásukra küldött 2 ágyúval és az Okérről előrenyomuló Pest megyei nemzetőrökkel visszaverték a támadást.

96 A szerbek Pusztaszireg elleni támadásaikkal a következő napokban sem hagytak fel. A védők támogatására Okérből, Járekból és Temerinből rendszeresen erősítést küldtek ki. Augusztus 26-án Pusztasziregre rendelték a hevesi nemzetőrök 1. századát is, amely "a parancsolatot nem csak a legnagyobb készséggel tellyesítette, de annak végrahajtását is a legszebb katonai rendben eszközlöite, ezáltal megmutatta, hogy azon rossz vélemény, eredménye némely nemzetőr csapatok gyáva viseletének, miszerint a nemzetőrséget minden katonai működésekre használni nem lehet, alaptalan."

91 E túlságosan is hízelgő megjegyzés után meg kell emlékeznünk a hevesi nemzetőrök egy csoportjának valóban elismerést kiváltó tevékenységéről. Castiglione és Lenkey ágyúkéielmei végül eredményre vezettek. Temerin és Járek helyőrsége is kapott 2-2 hatfontos ágyút, illetve l-l hétfontos vetágyút. Járekba az ágyúk augusztus 25-én érkeztek meg "kellőlőszerekkel ellátva ugyan, de minden tüzér és ló nélkül..." A Közlöny egy augusztus 28-án keltezett járeki tudósítása említ ugyan 4 rendes tüzért , de ha ez igaz is, azok kevesen voltak az ágyúk kiszolgálására. A kezelők hiányát hamar áthidalták. Lenkey jelentése szerint: "lelkes alhadnagyunk König Endre, ki már azelőtt a tüzérségnél szolgált, saját önkéntes ajánlatábul 24 e zászlóallyban szolgálló mérnököket az ágyúi szolgálatiban egész értelemmel, s illy rövid idő alatt valóban bámulandó sikerrel" kiképezte. A kiképzés sikerét mutatja, hogy a hevesi tüzérekről elismerően nyilatkoztak a sorkatonaság parancsnokai is az augusztus 28-i és 29-i járeki, valamint temerini ütközetekben. Az ágyúk kezelőit a Közlöny tudósítója egrieknek említi. Königet egyébként szeptember 28-án, Lenkey jelentése után - bácskai tevékenysége elismeréséül - átvették a honvéd tüzérséghez.

98 Augusztus 28-án a szerbek reggel előbb Temerint, majd délután 2 óra körül Járekot is megtámadták. A támadás nagyobb erőkkel történt a korábbiaknál. Lenkey jelentésében a következőképpen írta le az ütközetet: "Augusztus 28-án délutáni 2 órakor előőreink lövöldözéseikkel táborunkat felriasztok, melly is azonnal fegyvert ragadott, a már 4 naptul óta Járek délnyugotti oldalán rendelkezésmre a zászlóally által készült sáncokba sietett, az ellenséget ki akkoron 4 ágyúval s nagy erővel felénk közelgetett, minden áron visszatartandó. Éppen e percekben érkezett meg Járekra Mészáros Lázár hadügyminiszter úr Báró Bechtold altábornagy kíséretében, ki is 95 OL H92 ONőHt 1848:4019. 96 OL P295 38.cs. 20./VII. 203-207., Közlöny 1848.szeptember 3. 97 OL H92 ONőHt 1848:7081. 98 OL H92 ONőHt 1848:4019., 4357., Közlöny 1848. szeptember 4.