Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1993)
Kárpáti László: A gyöngyösi „arnótok" művészeti öröksége
1993. MÁTRAI TANULMÁNYOK GYÖNGYÖS p. 89-118 A gyöngyösi „arnótok" művészeti öröksége Kárpáti László Abstract: The Artistic Heritage of the „Arnóts" Living in Gyöngyös Al the end of the 17th century and the beginning of the 18th a small but socially significant Orthodox Diaspora came about in the larger settlements of Nothern Hungary (such as Tokaj, Miskolc, Eger, Gyöngyös). The „arnóts" had their heyday in the second half of the 18th century and continuing into the first decades of the 19th century. Their congregations built well-equipped churches of high architectural standard. The Art Treasure of Gyöngyös is a remarkably diverse collection of works reflecting many different influences. The essay undertakes to give an overview of this less-known cultural heritage of the Baroque Gyöngyös. A 17. század végen, 18. század elején a történeti Magyarország gazdasági életében egy viszonylag kislétszánní, új és tőkeerős kereskedőcsoport kezdte meg térhódítását. 1 A Tórök Birodalom balkáni tartományaiból érkeztek, különféle nemzetiségűek voltak, és különféle nyelveket is beszéltek. Országos és helyi összeírásokból tudjuk, hogy közöttük voltak rácok (szerbek), örmények, bosnyákok, albánok, cincárok (makedo-vlachok, legutóbbi elnevezésükkel: aromunok), de macedóniai és drinápolyvidéki görögök is. A karavánutakon, nagyobb átkelőhelyeken kisebb-nagyobb csoportokban érkezők megegyeztek vallásukban: ortodoxok voltak. Az is jellemző volt rájuk, hogy üzleti és közös társalgási nyelvként az ujgörögöt használták, mint a „Balkán latinját". Annál is inkább, mert a Tórök Birodalomban a nemzeti egyházak helyett a konstantinápolyi görög nyelvű patriarchátus élén a patriarchával - aki pasai méltóságot viselt - (millet bast) intézte a birodalomban és a birodalmon kívül a különböző nemzetiségű ráják jogügyleteit. A jövevények kezdetben csak keleti áruk értékesítésével foglalkoztak, később bőrféleségekkel üzleteltek, de Európa nyugati térségéből viseleteket, textilféleségeket szállítottak, ezzel is színesítve a Kárpát-medence településeinek interetnikus vonásait. Külső megjelenésükben, mentalitásukban, foglalkozásukban, vallásukban, nyelvükben és gesztusaikban a magyar és német városi polgárságtól idegen jegyeket viselő jövevények a befogadó településeken - a bevándorlás első hullámai idején -, kevés szimpátiára számíthattak. A magyarországi városok sora diszkriminatív, kirekesztő, tevékenységüket erősen korlátozó rendeleteket hozott, amelyeket összességében még tetézett a vallási intolerancia, amely rajtuk kívül a legtöbb helyen a protestánsokat is sújtotta. Ez nem jelenti azt, hogy a hasonló megítélés alá eső protestáns közösségek türelmesebbek lettek volna az ortodox bevándorlók iránt (lásd Debrecen példáját). 1 A ógörög diaszpóra történetének kutatási eredményeivel kapcsolatban I. DOBROSSY István 1984. 159-170., HOGYE István 1977. 1-14., SASVÁRI László 1977. 22-28., SASVÁRI László 1984. 147-158., PETRI Edit 1975. 17-78., BIHARI József 1956. 392-456.
