Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1993)
Horváth László: Kivándorlás az Egyesült Államokba Bodonyból 1914-ig (Heves megyei kivándorlás II.)
A visszavándorlás kérdésének megítélésében a magyar szakirodalom is igen ingadozó. Kovács Imre a kivándorlók 28%-át jelöli meg későbbi vissza vándorlóként 8 , Rácz István 25%-ra teszi ugyanezt az arányt 84 , míg Puskás Julianna az USA Bevándorlási Hivatal adatai alapján a kivándoroltak 35-40%-át jelöli hazatérőnek. Bodony községben azonban a kivándorlóknak csak 18%-a tért vissza. Ez egyben azt is jelenti, hogy a falunak a kivándorlásból származó vesztesége közel 500 fő. Az Amerikában letelepült kivándorlókban halálukig élt a vágy, hogy egyszer még hazajönnek. Volt, aki 57 év után látogatott haza 86 , volt, aki a halálos ágyán is a visszautat fontolgatta. Az 1950-es évekig olyan élénk jövés-menés folyt Amerika és Bodony között, olyan sűrű csomag- és levélváltás, mely a kintlévŐ népességnek állandóan változó létszámát is feltételezi. Farkas balázs József (Szül.: Bodony, 1855) halálakor készített „Haláleset-felvétel" 87 jól tükrözi a falu emberveszteségét. A hét életben lévő gyermeke közül két leánya élt a faluban, egy fiú vitézi telken az Alföldön, négyen pedig az USA-ban. A közgyűlési jegyzőkönyvekben is rendre felbukkannak illetőségi ügyek kapcsán a kivándorlók. A végleg kivándoroltak sorsáról azonban így is csak szórványos adataink vannak. Csak esetlegesen értesülünk arról, hogy milyen intézményeket, közösségeket hoztak létre, hogyan éltek Amerikában. Nem tudjuk, hogyan igyekeztek alkalmazkodni a kinti körülményekhez, s azt sem, hogy miképpen és mikor következett be integrálódásuk, majd az asszimiláció. Ezen kérdésekre választ csak egy kinti kutatás adhat. „Aj m gentleman" Az alcímben is szereplő mondat egyike azoknak a kifejezéseknek, melyet országszerte a kivándorlóktól haliam lehetett. Sokuknak az angol tudása nem is haladta túl ezt a szintet, de a kivándorlók nagy előszeretettel keverték még itthon is a magyar szövegbe a kint ellesett szavakat. Bodonyban mind a mai napig a kivándorlók leszánnazottai is — kik már itthon születtek -, meggyőző természetességgel használják az angol szavakat, speciális kifejezéseket. A „bakett", „bárdoshoz", ,/ektri" kifejezések olyan tennészelesek napjainkban is, hogy nem is próbálják megmagyarázni, sőt azt sem tudják legtöbbször, hogy ezek angol szavak.' Egy olyan mozgalomnak, melyben a község lakosainak 1/3-a részt vett, nyilvánvalóan a nyelvi megnyilatkozásokon túl számtalan egyéb emléke tetten érhető. Ám a kivándorlókat ért tudati hatás napjainkra kevésbé felderíthető az azóta eltelt hosszú idő okán. Sőt a szerző a tárgyi emlékek feltérképezése során is tanulságos akadályba ütközött, melyet eddig a témával foglalkozó kutatók még nem említettek. Az 50-es évek elején az ÁVH is felfigyelt Bodony és Amerika közötti élénk levélváltásra és kapcsolattartásra. Bár nyilvánvaló volt, hogy a községben nincs olyan család, melynek valamelyik tagja ne hányódott volna a tengerentúlra, mégis néhány férfit „begyűjtöttek". Anól faggatták őket, hogy ki az „amerikai kapcsolatuk", voltaképpen „kinek és miképpen kémkednek". 83 KOVÁCS Imre 1938. 83. 84 RÁCZ István 1980. 230. 85 PUSKÁS Julianna 1982. 69. 86 DIV. ENA. 1392-72. Farkas vincze Jánosné visszaemlékezése (Gyűjtötte: BAKÓ Ferenc) A férje 57 év után látogatott haza. 87 HML. V-212/7. Bodony, Iktatott iratok 311/1942.sz. 88 MM. TA. 1263.91. Bodonyi kivándorlás (A szerző gyűjtése): bakett - bucket = ételhordó; bárdoshoz boarding house = penzió; az amerikás magyaroknál a nős gazdának a háza, ahol nőtlen magyar munkások is laknak; fektri - factory = gyár, üzem.
