Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1993)
Horváth László: Kivándorlás az Egyesült Államokba Bodonyból 1914-ig (Heves megyei kivándorlás II.)
Amerikában. Kint 1 kiló marhahús csont és faggyú nélkül 14-15 cent, itthon 80 krajcár. 61 Ennek ellenére 1907-ben mintha a kivándorlási mozgalom megtorpanásának lennénk tanúi. Bodonyból 62-en igényeltek útlevelet, és körülbelül 50 fő a községet elhagyók száma. E jeleaségnek az okait azonban nem a honi helyzet javulásában kell keresnünk. A község mobilabb rétege részint már kivándorolt, részint pedig későbbre halasztja útját az amerikai elnökválasztás miatt, mert a falubeliek a kintiek leveléből értesültek arról, hogy ilyenkor rosszabb az esély az elhelyezkedésre, kevesebb a munkaalkalom. Ennek tudható be az is, hogy a vissza vándorlás is megindul. Ez évben közel 40 fő tért vissza a faluba. 63 Viszont a nők és gyermekek elvándorlása 1907-ben is jelentős, midőn 150 nő és 89 gyermek hagyja el a vármegyét. 1908-ban még mindig az egész Amerikát lázban tartó elnökválasztás miatt 30 fő körüli népesség hagyta el a falut. Érdemes felfigyelni ana, hogy akkorra a kivándorlás alakulását mennyire az USA napi helyzete határozza meg. Ez ana vall, hogy a kivándorlók teljesen tisztában voltak az amerikai viszonyokkal. Ekkorra már nemcsak az odavezető útirányokat ismerték, hanem a kinti munkabér-viszonyokat, a munka tennészetét, a körülbelüli lehetőségeket is. A „tömegek korának" utolsó évében — 1909-ben Amerika „mint a mágneses erő a fémport, tapadásszerűleg vonzotta a tengerentúli munkásosztályt.'" A községet elhagyók száma ismét jelentékenyen megnövekedett. A megyében Bodonyból szereztek útlevelet a legtöbben, 50 fő. Az ismert okok miatt eddig visszafogott kivándorlás most oly erővel indul újra, hogy nagyon magas a szökések száma. Az illegális kivándorlókkal együtt 76 fő hagyta el a falut. 67 Sokan a már visszatértek közül is újra felkerekedtek. így tett Farkas sárkány István (3. kép), ki egyszer már megjárta Toledo kőbányáit 1904—1906 között, s most már mint öreg amerikás, ismét szerencsét próbált. A magyar emigránsok, köztük a bodonyiak, nem lehettek válogatósak. Minden munkát vállaltak, amit jól megfizettek. Olcsó és igénytelen munkájukkal lenyomták az amerikai munkás munkabérét is. Kovács Imre egyenesen ,fehér rabszolgáknak" nevezi őket. A bodonyi Kovács bence Márton évekig dolgozott olyan szénbányában, hol a járatokba hason kellett bemászni. Farkas szelei János minden munkát vállalt, több településen dolgozott, s munkája eredményeként itthon 20 hold földet vásárolhatott. (4. kép.) Sokan pusztulnak el, rokkannak meg a túlfeszített munkában. Farkas sárkány Istvánnak 1911-ben a toledói kőbányában egy csille Összeroncsolta a lábait. Noha önhibáján kívül lett nyomorék, mégis egy évig tartott a pereskedés, míg a bánya végül is kártérítést nem adott, de hajójegyét hazafelé kifizette. Csomós János (5. kép) vasútépítésnél talált munkát, hogy erejét megfeszítve itthon majdan önálló egzisztenciát teremtsen. A kivándorlás újbóli fellendülésében nagy szerepe volt a készülő új kivándorlási törvénynek, melyről az újságok is sokat cikkeztek. Az 1909. szeptember elején életbe lépő 1909: II. törvény az útlevélhez jutást nagyon megnehezítette. A 2. § a védköteles férfiak esetében 100-tól 1.000 K-ig terjedő óvadékot állapított meg. 69 Ennek is köszönhetően 61 TONELLI Sándor 1908. 437. 62 Alispáni jelentés-1907. 36. 63 FARKAS Gábor 1969/a.l03. 64 Alispáni jelentés-1907. 36. 65 FARKAS Gábor 1962. 11. 66 Alispáni jelentés-1909. 21. 67 FARKAS Gábor 1962. 11. 68 KOVÁCS Imre 1938. 34. 69 Magyar Törvénytár 1910. (1909.) 4-29.
