Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1993)

Horváth László: Kivándorlás az Egyesült Államokba Bodonyból 1914-ig (Heves megyei kivándorlás II.)

Csak a feltételezett, körülbelüli kivándorlói létszámot lehet megállapítani Bodony, Heves megye vagy akár az egész ország esetében. Mert bár országos statisztikai kimutatást Magyarországon már 1899-től készítettek rendszeresen, de ez eléggé megbízhatatlan. Sok esetben a hivatalos személyek, jegyzők szándékosan igyekeztek jelentéseikben a kivándorlás méretét csökkenteni, ténylegesnél jóval kisebb emigrációt kimutatni, vélhetőleg azért, hogy saját tevékenységüket minél kedvezőbb színben tüntessék fel. Például Máramaros megyében nyolc év alatt közel nyolcezer embert tagadtak le a megye hivatalos közegei, s ezzel a megye kivándorlási mutatóit több mint felére csökkentették.

36 Az 1904-től megreformált nyilvántartás viszont az útlevél kibocsájtásra épül. Eleve nem öleli föl azok körét, kik útlevél nélkül szöknek, hamis vagy más útlevelével utazókat, az önálló útlevélre nem jogosult családtagokat. Viszont háromszor vagy még többször szerepelhetnek azok a „birds of passage"-ok, akik többször is megtették az utat Amerika felé. A különböző forrásokból nyert adatok - alispáni jelentések, alispáni iratok, korabeli sajtó, levéltári és statisztikai források, a község „emlékezete", saját gyűjtés - azonban lehetővé teszi a „manipulált" adatok korrigálását a szerző számára. Ha a kivándorlási mozgalom minden egyes résztvevőjét nem is sikerült felderíteni, de a főbb tendenciák, a megközelítő arányok tetten érhetők, megvilágíthatok még csaknem száz évvel a történtek után is. A faluból ekkor útrakelők - zömében produktív korban levő férfiak -, azzal a céllal vágnak a nagy útnak, hogy Amerikában minél rövidebb idő alatt jelentősebb összeget megtakarítsanak, s ezzel itthon maradt családtagjuknak jobb megélhetést biztosítsanak. Majdan hazatérve önálló egzisztenciát teremtsenek maguk számára. Nem áll szándékukban Amerikában végleg kint maradni. A faluból kivándoroltak legnagyobb része Ohio államban telepedett le, hol bányákban, különféle gyárakban, vasút építéseknél nyertek alkalmazást 1-2 dollár (5-10 K.) napi bér fejében. Munkába állva elkezdik küldözgetni a családjuknak a pénzt, leveleket, biztatva az eddig bizonytalankodó sógort, komát, testvért. Most már nem idegenbe kell elindulni, rokonokhoz, barátokhoz mennek, biztos munka, gyors gazdagság reményében. ,J£ levelek tartalma szerinti amerikai keresetet összehasonlítják itthoni keresetükkel, s a nagy különbség vágyat kelt bennük menni ki, menni minél hamarabb Amerikába". 38 A siroki plébános ezért nem is kivándorlásnak nevezi ezt a mozgalmat, hanem „nagyobb kereset végett való kirándulásnak". Hisz csak bizonyos időre tervezik KIRÁNDULÁSUKAT, azután jönnek haza és élnek itthon.

39 1903-ban 48 fő kért útlevelet és 41 ember vándorolt ki Bodonyból.

40 Az egész megyéből 647-en vándoroltak ki ebben az évben, 57%-uk a pétervásári járásból (371 fő). Ez évi adatok is jól mutatják, hogy a Heves megyei kivándorlás fő góca épp Bodony és a szomszédos települések. Ebben az évben 384.748 koronát küldtek hivatalosan haza Amerikából a pétervásári járás kivándorlói (hivatalos számuk ekkor 770 fő), vagyis egyénenként átlag 500 koronát.

41 Az alispán emiek következtében egyenesen üdvös hatásúnak nevezi a mozgalmat. Fel sem merült, hogy a kivándorlás okait meg kellene szüntetni. Egy dolog aggasztja, hogy a szórványosan már jelentkező visszavándorlók szabadabban gondolkoznak, eszmekörük tágult, tetteikben önállóak, s nehezen tudnak visszailleszkedni az otthoni viszonyokba. 36 RÁCZ István 1972. 435. 37 Alispáni jelentés-1902. 26. 38 HML. IV-404/a/72. 10. fol. A siroki plébános főszolgabíróhoz intézett leveléből. 39 HML. IV-404/V72. 11. fol. 40 Alispáni jelentés-1903. 20. 41 Alispáni jelentés-1903. 23.