Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1993)

Fülöp Lajos: Gyöngyös és környékének nyelvjárási sajátosságai

az építkezések ëgy része, a tetőre gondoljunk, zsindellyel, náddal, vagy zsúppal volt fedve. Nem csodálatos ilyen körülmények között, hogy a tűz / sokszor pusztított. Ha évszázadok távlatába visszagondolunk, visszaemlékezünk, talán az első országos méretű tűz, mely Gyöngyöst is elpusztította, az 1241-es, 42-es tatártámadás volt, 41 március végén, áprilisában a tatárok már Heves megyét pusztítják, közben városunkat is. A következő valószínűleg / a Csobánkák várost támadó és égető tevékenysége, az 1300-as évek elején. Ezután sok mindenről nem tudunk, a város mindennapi életéről sem, de tüzekről sem. Jobban és többet / már / a török megszállás időszakában. Ha jól emlékszem, 1546-ban, majd / 1560-as években, végül az 1676 vagy 78-as évben olyan tűz volt / hogy a szultán / is kénytelen volt / és a török előkelőségek / három évre elengedni az adót. Pedig ettől függött / sok esetben az ő / jövedelmük is. Fontos volt a töröknek az adóelengedés, mert ha a várostól szétszalad a lakosság, ëgy lakatlan hellyel több, és sok adófizetővel kevesebb a számára. Az 1700-as évek elején, tehát a 18., 19. században egyik tűz a másikot követi. Sok volt belőlük, igazán sok. A védekezést is megpróbálják. Tűzifecskendőt vásárol a város, lovakot, kocsikot tart, az 1800-as években jutalmat adnak annak, aki a város kocsijába legelőször fogja bë lovait, és hajt a tűzhöz. Ilyen / szinte önkéntes tűzoltó testület félét próbálnak létrehozni. Tűzbiztosításokot, mindez / a megelőzést szolgálja. Ennek ellenére / továbbfolytatódnak. Századunkban a 904-es megdöbbentő, mert / több mint másfél millió korona kárt okozott. Es nagyon-nagyon sok keservet. A király, mindössze / valami tíz- vagy húszezer koronái adott, Ferenc Józsefről volt most szó. A 917. május 21-i tűzvész, az országos és a helyi lapban, szinte még a háború borzalmait is háttérbe szorította, visszaszorította az újságokban. Megdöbbentő volt / ëgy annyit szenvedett városnál, midőn a férfíai nagy részei kint volt a frontokon, ëgy újabb tűzvész. Ez / katasztrófa volt a városra. Közel harminc millió aranykorona kár, nyolcezer ember lakás nélkül, ötszázötven ház, melléképületeivel égett, körülbelül ëgy- másfél kilométer hosszúságban, ëgy közel ëgy kilométer szélességű területen mindent elhamvasztott. Védekezés ellene / szinte lehetetlen volt. Olyan borzalmas vihar volt, hogy Hatvanig, talán még tovább, az égett pernyét / elhordta a szél és a vihar. A korabeliek elmondása alapján, / tudjuk azt, hogy / négyzetméternyi, sokszor még nagyobb / tetődarabokat vitt az orkán, sokszor tíz, tizenkét házat átugorva, égëtt a város, visszafelé a tűz, / rendszertelen volt, / szintén / a még épen maradt házak is leégtek. Voltak olyan részek, melyek három napig égtek. A védekezés / úgy történt, hogy például a Kukorica városban, így nevezik a városnak azt a részét, amelyik most kerül a patak mentén bontásra, / az új építkezések miatt a mai Egri úttól befelé eső Mikes, ... nem tudom a többi utcának a nevit, azután Harangozó stb.... utcákat, úgy védekeztek a tűz ellen, hogy egyszerűen a tetőszerkezetet leverték. Ugyanis ha a tető bádogból volt, cserépből, vagy zsindelyből, vagy esetleg más éghetetlen anyagból is, nem védett ellene. A bádog áttüzesedett, a cserép, ez / átforrósodott, tessék, zsindely pedig, / egyszerűen meggyulladt, vagy pedig az ilyen házaknál a csatorna alatt és a tető feletti rész, mi szintén / fából van, gerendák végei, ezëk / gyulladtak mëg, / ezëk / pusztultak el. Vírosunkat meglátogatta / két nappal később, május 23-án / az érsëk, Szmrëcsányi Lajos, a király, az utolsó magyar király, IV. Károly, feleségével, Zitával. A város kocsiján / körsétát tettek, megnézték az elpusztult várost. Több / érdekes adoma is maradt ezzel kapcsolatban. Az egyik: tudjuk jól, hogy a király nem tudott jól magyarul beszélni. Mivel a háború utolsó, döntő szakaszába lép / jó magyarjaihoz, magyarul beszélve, szimpátiát akar kelteni. Szabadon akarja / idéziú / helyi vonatkozásban Széchenyit. Hát az így történt: „Työntyös nem folt, hanem nincs". Azt akarta mondani, hogy Gyöngyös nem volt, hanem / majd lesz, fölépítjük, / rosszul. Más is történt. Ez már történelem. Tudjuk, hogy a király különvonatán, valószínűleg Gyöngyös és Vámosgyörk között, visszafelé való útján,