Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1993)

Fülöp Lajos: Gyöngyös és környékének nyelvjárási sajátosságai

- Kaptam hát, ëty tőt. De az úton elveszítettem. - No akkor mënj vissza az uraságho, de amit kapsz, aszt jobban becsüld mëg! Vissza is ment az uraságho Bohóka. Szolgát nála mëgint ëgy évet. Most mëg ëgy rozsdás ekevasat kapott. Vitte nagy boldogann haza. Amikor a testvérei meglátták, elkesztek nevetnyi. - Bohóka, az útró szetted fel eszt a rozsdás vasat? - Nézzétek má, mit hozott ez a gyerek? - Eszt kaptad az uraságtú, Bohóka? Már annyira nevettek, hogy a hasukot fokták. Szegény Bohóka mëg mit tehetett mást, visszament az uraságho. Az uraságnak vót ëgy lyánya, Erzsók. Mikor kitelt az év, Bohóka mëkkérte a lyány kézit. Az úr, hoty mëkszabadujjon tűle, nekiatta a lyányát. Nem is soká mektartották a lakadalmat. Erzsók ebédre túrósbélest sütött az urának, utána mëg mëkszomjasztak. - Bohóka, hozzá hamar ëty kis vizet! Hát ahoty sürgölődött Bohóka, fellökte a vizes dézsát. - No, most má mics csinályak Erzsók? - kérdëszte az asszonyt. - Öntsd lë hamuval! - Erzsók, de fehér a hamutok! - Fehér ám, mer a lisztet öntötted ki. De most osztan gyerünk innen, aszondom! ijett mëg Erzsók. - Ha gyüssz Bohóka, húzd be az ajtót! Hát ahogy mennek, mendegének, hallya ám Erzsók, hogy núlyen nagyokat nyög Bohóka. - Jaj, de nehéz, de nehéz! - Mi nehéz? - kérdezi tűle. - Hát az ajtó. Montad, hoty húzzam magam után. Má a házba vissza nem mehettek, mer ha haza tanána gyünnyi az uraság, akkor osztan baj lenne. Má kiértek a falubú, oszt elindútak az erdő fele. Ahogy mennek, tanának ëty házikót. A házikóba mëg az apóka épen a vocsorát főszte. - Jó estét, apóka! Itt marathatnánk-e estére, mer nincsen hol aluggyunk? - kérdezi az apókát Bohóka. - Jó estét, fijam! Hát itt bizony nem marathattok, mer nemsokára gyünnek a betyárok — monta az apóka. Alyighogy kimonta az utóssó szót az öreg, lódobogást hallónak. - Gyorsan, gyorsan másszatok fël a fára ! - sürgette őköt. Nagy nehezen félhúszták az ajtót is, oszt elhelyeszkëttek. Apóka mëg terítenyi kezdett a vocsorának. Az asztalt pont az alá a fa alá tette, ahol Erzsókék szorongottak. Mëg is érkësztek a zsiványok, oszt röktön neki is láttak az evésnek. Bohóka úgy mëgijett, amikor meglátta őköt, hogy féleimibe leejtette az ajtót. Hát az mëg nacs csörömpöléssel leesett az asztalra. A zsiványok erre ahányan vótak, annyifele szalattak. De Bohóka mëg Erzsók is mëgijett. Hamar lëereszkëttek a fárú, oszt elkesztek szalannyi be az erdő közepibe. Tán még most is szalannak, ha el nem fárattak. Ha nem hiszed, járja utánna! A felvétel ideje: 1963. dec. 15., helye: Gyöngyöspata. Adatközlő: Berecz Károlyné 76 éves földműves. Gyűjtötte: Fülöp Lajos.