Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1993)
Pető Ernő: A gyöngyösi sajtó 1945-1946
A későbbi évfolyamok már rendelkezésünkre állnak. A szerkesztők személye Csépány József nemzetgyűlési elfoglaltsága miatt az alábbiak szerint alakult: 1946 márciusig: Csépány József; 1946. márc-1946. máj. 26.; Hontert Rezső; 1946. máj. 26-1946. aug. 18.: Csépány Béla; 1946. aug. 18-1947. febr. 2.: Turi Elemér; 1947. febr. 2-1947. máj. 25.: ismét Csépány József. A lap ezt követően még négy hónapig működött Gyöngyösi Hírlap címen NagyréviNeppel György szerkesztése mellett, majd végleg megszűnt. A Gyöngyös és Vidéke négy oldalas formátumban készült, az olvasók vasárnaponként vehették kézbe. Az első oldal bal szélső hasábján az aktuális, többnyire helyi vonatkozású vezércikk helyezkedett el. A kisgazdáiknál nem volt gyakorlat a központilag írt vezércikkek rendszere, ezek gyöngyösi szerzők munkái. Az első oldalon a világ eseményeiről is olvashatunk. A külföldi híreket hírmagyarázatokkal, publikus formában tálalták. Ma már meglepő a kommentárok naívsága, a külpolitikai helyzet teljes félreértése. Magyarország háború utáni pozícióit reménytelibbnek ítélték, nem tudatosították, hogy az ország a vesztesek között van elkönyvelve. A két belső oldalon a belpolitikai, gazdasági hírek, a városi közélet eseményei kaptak helyt. A rövidhírek aránya általában alacsony, információikat hosszabban magyarázgatva, szövegesen közvetítették. Nagy terjedelmet kaptak a nemzetgyűlési csatározások, a Baloldali Blokk akcióinak az elítélése. Országos politikai tudósításaikra a védekező tónus a jellemző, gyöngyösi kérdésekben markánsabb, néha számonkérő hangot használtak. Különösen szembetűnő ez a Kiss Szaléz-féle összeesküvési ügy kapcsán, ahol első reakciójuk a végig feltételes módban tárgyalt összeesküvéstől való elhatárolódás, de a következő számukban már a rendőrség módszereit és a kommunistáknak történő kiszivárogtatásokat bírálják. Rámutattak a Gyöngyösi Néplap tudósításainak logikátlanságára, a tények koherenciahiányaira. 1946. második felére a kommunista párt hatalomkisajátító stratégiájának megfelelően a szerkesztőség munkatársait is egyre több személyes támadás éri, ezért az eddig szorgalmazott: politikai összefogással a felemelkedésért szemlélet helyébe, az önvédelem kényszerű realitása lép. Felerősödik a lap végig meglévő - kissé földhözragadt - plebejus töltete, romantizálásra hajlamos szemlélete. A belső oldalakon az „Egy demokrata szemével" c. rovatban a helyi anomáliákat pellengérezték ki. Nagy terjedelmet szenteltek a kisparasztság helyzetének. Régebbi kiadású szakkönyvekből, esetleg egy hozzáértő tollából földművelési szakkérdésekben adtak tanácsot. Foglalkoztak a gépi művelés kiváltásának a lehetőségeivel. Bemutatták a különböző katolikus szervezetek tevékenységét. Támogatták a termelői összefogást, kiemelten kezelték a Gazdaköri Szövetkezetet. A lapot összességében a pontosságra törekvő, nem körülményes fogalmazás, a gyakorlott, kiírt stílus jellemezte, de a fogalmazásba néha avitt kifejezések csúsztak. A záró oldal itt is a kultúra, a művészetek, a sport és a hirdetések terepe volt. Az újság elleni támadások 1947-re elérték céljukat. A kisgazdák döntéshozó fórumokról való kiszorításával párhuzamosan szerkesztőik ellen is adminisztratív támadások indultak. A Gyöngyös és Vidéke névváltoztatással kívánt szabadulni a szorításból, de az utód Gyöngyösi Hírlap előbb a kettős évfolyamjelzéssel vállalt kontinuitást volt kénytelen megtagadni, majd maga is elhalt.
