Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1993)

Pálosné Nagy Rózsa: A népi vadfogás néhány változata Heves megye déli részén

2. kép: Fojtóhurok fácán fogására hogy valaki jó botoló legyen, ismernie kell az állat szokásait. Közismert, hogy a nyúl a vackában általában lapulva ül a hátsó lábán, ugrásra készen. Szemei a fej kétoldalán he­lyezkednek el, így a két szem látómezeje csak igen szűk szektorban fedi egymást, ezért a két szemmel történő látás fogyatékosan működik. Viszont egyik szemének látószöge csaknem 190°, s ha az ellenség túl közel kerül hozzá, mint a rugó pattan ki a vackából. 9 Az ügyes botoló öt dobásból háromszor biztosan talál. A nyúlütéshez botot használnak, de adatközlőm inkább a Iovasgereblye fokát részesítette előnyben, amely vas, hossza 75-80 cm, vastagsága 9-10 mm, s egyik vége karomszerűen hajlott. Gyerekkorában otthon az udvaron gyakorolta a pontos célzást úgy, hogy rajzolt egy nagy kört, annak közepébe téglát tett (ez helyettesítette a nyulat), majd körbe-szaladta a téglát úgy, hogy futás közben szűkítette a kört. Mikor megfelelő távolságra ért, a téglától kb. 2-3 méterre, eldobta a „botol". Csak akkor ment ki a határba, amikor már jól be­gyakorolt minden mozdulatot. Az évek során kitapasztalta, hogy a legeredményesebb idő­szak a tavasz és az ősz, akkor is a sáros, esős idő. Ilyenkor a nyúl a lábára ragadt sár miatt nem tud gyorsan elugrani, elszaladni. Az orvvadászok viselt dolgait mai napig megörökíti a szájhagyomány. A két világháború között történt meg az alábbi eset az adatközlő nagybátyjával , aki a környék egyik híres botolója volt. Egyik alkalommal — 1937-ben — botolás közben elcsípték a csendőrök, s Gyöngyösre kísérték a Városházára, ahol tiltott vadfogás vétségével átadták a bírónak. A bíró, mivel nem tudta elképzelni a vadfogási módszer e fajtáját, helyszíni szemlét rendelt el. Befogatott a hintóba, s a csendőrök kíséretében kimentek a határba. A nagybácsi a bakon ült, feszülten figyelte a szántást, s mikor megpillantotta a nyulat, szólt a kocsisnak, hogy lassítson. Ilyenkor ugyanis nem szabad megállni, mert a nyúl a hirtelen beállt csendre 9 KOVÁCS György-HELTAY István, 1985. 106. 10 Jakab Sándor nagyfügedi lakos.

Next

/
Oldalképek
Tartalom