Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1993)
Pálosné Nagy Rózsa: A népi vadfogás néhány változata Heves megye déli részén
MÁTRAI TANULMÁNYOK GYÖNGYÖS 1993. p. 143-152 A népi vadtbgás néhány változata Heves megye déli részén Pálosné Nagy Rózsa Abstract: Folk Hunting Methods in South Heves County The common people living in Heves County, who were excluded from hunting, caught wild animals by using ancient, often very crude tools, which they continously developed. In her essay, the author gives an account of these methods and of a variety of „hunting tools" she concentrates on clubs as well as the different kinds of snares. She bases her account on several years of research. Folk hunting was not only a pastime for the people living in this area but also a way of subsistence. A vadászatot, a vad megszerzésére irányuló tevékenységet a nép raj ztudo mány két csoportra osztja. A passzív vadászatnál illetve vadfogásnál az ember jelenléte nem szükséges, pótolja őt a felállított vadfogó eszköz, az eredményességhez viszont jól kell ismernie a vad természetét, szokásait. E módszer személytelen, s talán ezért vált népszerűvé és játszott fontos szerepet az elmúlt évszázadokban. Az aktív - hajtó, cserkelő - vadászatnál viszont elengedhetetlen az ember jelenléte, maga megy a vad után, s elejtéséhez különféle kézi eszközöket használ, az egyszerűtől a bonyolultig (mint pl. hajítófa, kő, nyíl, puska). II. Ulászló 1504-ben kiadott dekrétumában kimondta, hogy a vadászat csak nemesember joga. Ezért a kirekesztett köznép csak titokban vadászhatott, hajtotta a szenvedély, és az iaség. Vadászataihoz az ősi, primitív eszközöket vette igénybe, melyeket nagy leleményességgel, körültekintéssel készített és rakott le a legmegfelelőbb helyre. A tűzfegyverek elterjedése és a büntetés kilátásba helyezése sem akadályozta a primitív fogóeszközök használatát. Az egyszerű hurkok ismeretével, az állatok tulajdonságainak megfigyelésével rendelkező ember már könnyen készítette az ehhez szükséges eszközeit, folyamatosan tökéletesítve a régit. Csupán egyéni találékonyságára, zoológiai ismeretekre és állatokban gazdag vidékre volt szükség az eredményességhez. A törvény ellenére vadászóknak, az ún. „orwadászoknak" köszönhetjük legtöbb, ősi, hagyományos vadászszerszámunk és vadfogó eljárásunk fennmaradását. 2 A szakirodalomból tudjuk, hogy a népies vadfogásban számtalan eszközt alkalmaztak (ütő-szúró szerszámok, hálók, hurkok, vennék, lép, méreg, csapdák stb.). Ezek töredéke már csak gyermekjátékokban (pl. ij, parittya) maradt fenn. A kártékony rágcsálók irtásánál használt csapdák is a nagyvadak elejtésére szolgáló eszközök és módok emlékei. A csapdáknak és hurkoknak többszáz variánsa ismert ma is a világon. 3 Az egyik legrégibb vadfogó eszköz a hurok, melyet apró madaraktól a nagyvadak elejtéséig rendkívül változatos módon és méretben 1 SELMECZI KOVÁCS Attila, 1982. 452. 2 GYŐRFFY István, é.n. 17. 3 GUNDA Béla, 1966.: GYŐRFFY István, é.n.: KOROMPAY Bertalan, 1984.
