Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1993)

Kárpáti László: A gyöngyösi „arnótok" művészeti öröksége

sebb tábla. Azonos korú (18. század közepe) és azonos kvalitású az „Istenanyja, az Eléghetetlen csipkebokor" és a Szt. Miklóst életének jeleneteivel ábrázoló ikon. Történetük - sorsuk - is azonos lehetett, mert mindkettő egyazon kéz által és szándékkal elkövetett rongálások (kiszúrt, kivakart szemek) láthatók. A Feltámadás a 12 nagyünneppel

17 c. darab egyes képmezőit rocaille-os keretelés szegélyezi. A Feltámadás jelenete a középmezőben mind a keleti, mind pedig a nyugati ikonográfia interpretációjában megjelenik. Az orosz ikonfestészet 18. századi krízisének kezdetét és a barokkban való feloldódás készségét ragadhatjuk meg az ikonon. „Krisztus nem kézzel festett képmása", más néven Edesszai kendő, vagy Mandilion, ill. Obrusz tiszta rajzával, sallangokat kerülő hagyományos ikonográfiájával, szigorú szerkezetével, a 18. század közepe konzervatív, értékörző irányát képviseli. (13. kép.) 4. Ismeretlen görög festők A templom ikonasztalaira készülhetett az a három darabos és minden bizonnyal csonka széria, amely az Örömhírvétel, Szt. Naum és Szt. Romanosz Melodosz témát jeleníti meg. A vörös keretelésű, puhafára festett, aranyozott hátterű ikonokon megnyúlt, légies, távolba meredő tekintetű alakok állnak. Ismeretlen festőjük tempera helyett olajfestéket használ, a táblákat maiuszkulás görög felirattal látta el. Mindhárom ikon az új templom felépülése után, 1820 körül készülhetett. A fentiektől jóval igényesebb az a Sírbatételi lepel (Epitáfiosz), amely a restaurálás után vak-keretre feszítve látható a miskolci Magyar Ortodox Egyházi Múzeum kiállításán. Kiegyensúlyozott kompozíciója, egyénített alakjai a figurák széles, kifejező gesztusai, a tüzes színek képzett, nagy rutinú mesterre vallanak. Feltehetően déli importból származik, igazán közeli magyarországi párdarabja mindeddig nem bukkant föl. 5. Szerb ikonok A templomnak kevés szerb eredetű ikonja van. Mindössze négy olyan tábla akad, amelyek egyértelműen ebbe a körbe vonhatók: Szt. Konstantin és Ilona, Szt. Mihály és Gábriel arkangyalok, Szt. Miklós és Szt. Száva egészalakos ikonja ezek közé tartozik. A sötét tónusú testszín (inkarnát), a zömök, méltóságteljes testtartása alakok, az intenzív kék háttér előtt tündöklő aranymustrás öltözetek és hasonlóképpen az egyházi szláv redakciójú feliratok szerb mestert sejtetnek, de román ikonfestő szerzősége sem zárható ki. — A templom egyetlen igazán értéket METSZETts ikonja Krisztofor Zsefárovics Trónon ülő Szt. Miklóst ábrázoló rézmetszetes lapja, amelyet 1742-ben rajzolt elő Thomas Messmer bécsi rézmetsző számára a kecskeméti Szentlélek eljövetele templom felszentelése alkalmából. Ez a remek rézmetszetes lap a 18. század ún. „papírikonja"-i között rendkívül népszerű volt. Az életét nagyrészt munkával és utazással töltő Zsefárovics szinte valamennyi magyarországi ortodox közösségben megfordult. Művészi tevékenysége korszakos jelentőségű. Kalandos életét 1753. szeptember 18-án Moszkvában fejezte be. Végrendeletét hosszú utazásainak egyik utolsó magyarországi állomásán, Tokajban vetette papírra. 17 ONASCH, Konrád 1981. 17-18. 18 HRISZTOFOR Zsefárovics működéséről 1. még: PETROV, Asun Varrilijev 1986.9-28.