Bujdosné Pap Györgyi - Szilasi Ágota, H. (szerk.): In Honorem Dei. Noszvaj község egykori középkori református temploma és festett kazettás famennyezete - Megfejtett múlt 2. (Eger, 2016)

műemlékek közé emelése volt-e a célja, az eddig átvizsgált dokumentumok alapján egyértelmű válasz még nem adható. Minden esetre a századfordulón a műemléki törvény kihirdetésének hatására elkötelezett kutatók mérték, tárták fel a megmaradt középkori és újkori műemlékeink állapotát szerte az országban, abban a reményben, hogy megmenthetők a pusztulásnak indult épületek és képző- valamint iparművészeti értéket képviselő berendezésük... Fülükben csenghetett Ipolyi Arnold azon figyelmeztetése, hogy „minden ilyen nemzeti műemlék elenyészőével nyilván történetkönyvünk egy-egy lapja szakad ki. ’* Az országgyűlés tehát 1881. május 28-án mindkét házában kihirdette a magyar műemlékvédelmet átfogóan szabályozó első önálló törvényt, /1 műemlékek fenntartásáról szóló XXXIX. törvénycikket. A szinte fél évszázados előzményekből építkező műemlékvédelmi törvény elfogadása és a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium felügyelete alatt működő Műemlékek Országos Bizottsága létrehozása - annak minden gyengeségével együtt is — jól illeszkedett az európai trendekbe, de a nemzeti öntudat erősítésének is fontos szegmensévé vált. A kiegyezés után felgyorsuló társadalmi modernizáció, a kulturális élet kialakuló, európai léptékkel mérve is korszerű szervezeti és intézményi rendszerébe illeszkedő rendelkezés volt tehát.6 Ezután egy topografikus alapra fektetendő jegyzék készítése érdekében a Bizottság először Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye felmérését jelölte ki kísérletképpen, és a munkálattal dr. Gerecze Péter bizottsági tagot bízta meg. Egy-két év múltán, 1902- ben dr. Szendrei János a borsod megyei, majd 1905- ben Divald Kornél a felső magyarországi, jelesül a sáros- és szepes megyei emlékek leírására kaptak megbízást.7 A törvényi rendelkezésekre épített kutatások eredményeként 1905-re és 1906-ra el is készült azon értékeknek a két kötetbe foglalt törzskönyve, melyet a bizottság megőrzendőnek talált.

Mindkét jegyzékben szerepel a noszvaji Árpád-kori templom és 18. századi festett kazettás famennyezete.8

A templom gótikus kőboltozatos mennyezete a török hódoltság viszontagságos évszázadaiban elpusztult, beszakadt és Szendrei leírása szerint „azt a XVIII. szájad ekjén lapos deszkamennyezettel pótolták, mely magyar stylű díszítményekkel van kifestve. Aj egésj 38 táblából9 áll, melynek mindegyike más más ábrázolást mutat, aj elválasztó lécgek sarkára pedig deszkából kivágott ésfestett négy szirmú epervirágok vannak erősítve. Értékessé teszi aj egészet aj a körülmény, hogy a szokott virágornamentika helyett itt a legtöbb táblán figurális ábrázolásokat találunk... ”10 Szendrei és Sztehlo felmérései valószínűleg az okból készültek, de legalább is fényt vetettek arra a szándékra, hogy az egyház a templom „rozoga mennyezetét már akkor le akarta bontatm, és dr. Szőnyi Ottónak, a Műemlékek Országos Bizottsága előadójának 1928-as cikke12 szerint el is akarta adni — hasonlóan több, már korábban múzeumi gyűjteménybe került templomi mennyezethez.13 A szakemberek jelentéseikben kívánatosnak tartották a mennyezet megőrzéséről való gondoskodást, s végül is a Műemlékbizottság úgy határozott, hogy azt ne bolygassák meg.14

így az 1904-es év változást hozott a noszvaji kis templom mennyezetének sorsában, hiszen azt az örökségvédelmi bizottság a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium 466 korona támogatásával, a Borsodmegyei m. kir. Államépítészeti Hivatal 1904. március 26-án beterjesztett helyreállítási és költségvetési terve szerint igyekezett feljavíttatni. Noszvaj község