Bujdosné Pap Györgyi - Szilasi Ágota, H. (szerk.): In Honorem Dei. Noszvaj község egykori középkori református temploma és festett kazettás famennyezete - Megfejtett múlt 2. (Eger, 2016)

A darabok összeillesztése után már nyilvánvaló volt, hogy hat táblát nem lehet helyreállítani, de feltételezhetően csupán három festett tábla pusztult el. Kovács Béla kutatásai szerint49 1928-ban három tábla már festeden volt, de a fotókon néhány, bár hiányosan és nehezen beazonosíthatóan, de megőrződött. Szendrei 1902-es felsorolásából kitűnik, hogy a figurális táblák közül csupán az oroszlánt támadó griffet ábrázoló kazetta semmisült meg. A Bossányi Krisztina patronátusát megörökítő Napos-Holdas tábla mellett, az őzet elragadó sast ábrázoló tábla fölött volt elhelyezve. Malonyay 1922-es kötetében a növényi ornamensekkel díszített átrajzolt táblák között pedig található egy, mely nem azonosítható a megmaradt kazetták egyikével sem (középső sor jobb oldali kazettája - ennek egykori helyét meghatározni eddig nem sikerült). A harmadik hiányzó tábláról pedig halvány képet kaphatunk az említett, bontáskor készült fotó alapján. Helyzete a

kétfejű sasos tábla fölött, és a Napos-Holdas, feliratos kazetta mellett, a kettő találkozásánál lokalizálható - egy hatágú csillagot körülölelő koszorú, mely formát indás díszítés vesz körül. A táblákra vonatkozó források alapján még egy kérdés vethető fel: mindkét említett - precíz - felsorolás a kétfejű sasos táblát úgy írja le, mint amelyen, a madár mellkasán, vagy a madár alatt egy magyaros címernek kéne lennie. Szendreit idézve: „s végül e korsgakbeli templomi mennyeieteken rendesen előforduló kéfejű sast, mellén a magyar címerrel.a Népújság szerzője szerint pedig: „kétfejű sas, magyar címerre támaszkodva. A jobb minőségű fotók - feltárva a kopottság mértékét — segíthetnének ezt az ellentmondást tisztázni. Minden esetre az 1961-es, restaurálást megelőző, a töredezett táblákat megörökítő felvételeken már nem látszik. Ha valaha volt rajta, okokat lehetne találni, hogy miért tűnt el a sasmadár kebelérő a magyar, nyilvánvalóan koronás címer.

Mai világunkban sokunk számára már szinte elképzelhetetlen, hogy milyen az, amikor az élet apró részleteit a vallás határozza meg. Ötszáz évvel ezelőtt a magyar társadalom minden rétegének gondolkodását átjárta a vallásos hit, így a török elleni hősies küzdelem is a kereszténység védelmében jelentkező harc volt. De éppen ez az az időszak, amikor az egyházon belül végleg felbomlott az egység, s a gazdasági, politikai színezettel átszőtt teológiai viták elmérgesedése önmagával vívott háborúba sodorta Európát. A római vallás és a reformáció közötti szembenállás meghatározta a püspöki központ, Eger sorsát is.

Történetünk első, a reformációt pártoló szereplője Perényi Péter (1502-1548) koronaőr, országos főkapitány - aki kalandos -, hol az egyik, hol a másik magyar király kegyeiért parolázó élete során az új vallás hívévé vált. Buda 1541. augusztus 29-én történt török kézre jutása után 1542-ben elfoglalta az egri püspökvárat. Pontosabban I. Ferdinánd főkapitányaként jogot szerzett az egri püspökség - nem kis mértékű - javainak haszonélvezetére. Az egyre nyilvánvalóbbá váló török terjeszkedés és a lőfegyverek, ágyúk mind szélesebb körű elterjedése miatt Varkoch Tamás várkapitány irányításával hozzálátott a püspöki vár erődítményrend33