Bujdosné Pap Györgyi - Szilasi Ágota, H. (szerk.): In Honorem Dei. Noszvaj község egykori középkori református temploma és festett kazettás famennyezete - Megfejtett múlt 2. (Eger, 2016)
A középkori templom 17. század végén vagy a 17-18. század fordulóján készült festett famennvezete, nagyobbrészt korhadt, szúette darabjai — melyek átmentésére a leszedéskor sajnos nem sok figyelmet fordítottak— nem enyészett el, az akkor megyei hatáskörben illetékes miskolci múzeumba szállíttatták.36 Szerencsés megmaradását köszönhette talán annak is, hogy értékét, művészettörténeti, kultúrtörténeti, néprajzi jelentőségét — sorstársaival együtt - az egyre inkább kibontakozó szakmai érdeklődés felismerte. A noszvaji templomban lévő, de sok más magyar sylű famennyezet és templomi festett berendezés irányában megmutatkozó figyelem pedig annak a századfordulón kialakuló archeológiái, történeti, művészettörténeti szemléletnek volt az eredménye, amely a 17—19. századi egyéb, a vidéken élő nép által készített tárgyakat általánosan övezte. Mindez részét képezte úgy a kialakuló műemlékvédelemnek, mint a szecesszió művészetét is tápláló ornamentika-kutatáson alapuló, az újonnan felfedezett népművészetre épülő népi iparművészetet és háziipart serkenteni kívánó hivatalos kezdeményezésnek. Ez a gondolkodás a modern művészet és nemzeti princípiumot rejtő népművészet egységének megteremtésében látta a nemzeti önállósodás, a nemzeti identitás erősítésének, vagy akár a modem polgári nemzet megszületésének lehetőségét1 — tiszta forrását. Minden esetre a szakemberek ösztönös értékfelismerésen alapuló kutatása, feljegyzéseik, rajzaik és ténykedésük lehetővé tette, hogy érzékeny anyaguk és persze koruk miatt, a lehető legtöbb templomi mennyezettábla elkerülje a pusztulást, vagy azt, hogy irányukban a tudatos felejtés, elhallgatás bűnébe eshessen egy társadalom — az utókor háláját kell tehát kifejeznünk. Akkor ezeket, a százával fellelhető, elsősorban növényi ornamentális díszítésű mennyezeteket, a köznépi megrendeléseket (is) kiszolgáló asztalos-festő38 mesterek és műhelyek munkáiként - a népi iparművészet templom-díszítő művészeteként — a néprajzkutatás, a népisme területéhez sorolta. A festett famennyezetek és rokon emlékek (karzatmellvédek, szószékek, padtámlák, stb.) mai, tudományközi vagy interdiszciplináris helyzetét azonban jól jelzi, hogy az elmúlt évszázadban vallástörténeti, építészettörténeti, ipartörténeti, műemlékvédelmi, művészettörténeti, néprajzi szempontból egyaránt foglalkoztak velük. Kutatásuk az elmúlt évtizedben ismét felélénkült.39 A magyar nép művészetét feldolgozó, számos szakértő közreműködésével a századfordulón Malonyay Dezső által írt monumentális tanulmány-Nospvaj, A.rpád-kori református templom, 1912 (a fotót közreadja: Nagy Károly — Fortepan 130144) 24
