Bujdosné Pap Györgyi - Szilasi Ágota, H. (szerk.): In Honorem Dei. Noszvaj község egykori középkori református temploma és festett kazettás famennyezete - Megfejtett múlt 2. (Eger, 2016)

Nem túlzás — csodálatos érzés az egykori noszvaji templom több mint háromszáz éves festett famennyezetére feltekinteni! Megnyugtató elnézegetni a virágok tarka szépségét, a kanyargó indák ritmusára szerveződő, a fény felé törekvő élet burjánzását, a madarak röptét... S közben elgondolkodhatunk a teremtés nagy? szerűségén és az ősi jelképekbe rejtett erkölcsiség mai korba átplántálható üzenetén.

Az egri Dobó István Vármúzeum Gótikus püspöki palotájának egyik termében 1965 óta látható ez a harminckét fatáblából álló, a magyarországi emlékanyagból kiemelkedő műtárgy-együttes, amely az Árpád-kori, de többször átépített noszvaji református templom 1928-ban történt lebontásakor szerencsére megmaradt. Régi adósságunk, hogy a pár mondatos kiállítási ismertető szövegen felül - a korábbi kutatást tovább folytatva - részletesebben is bemutassuk művészi és kultúrtörténeti értékét, teltárjuk megmentésének történetét, s közben felvessük a műemlékvédelem örökös értékóvó felelősségét. A reformáció 500 éves évfordulóján mindezt azért is fontos felidéznünk, mert az új hitet, mely a mai napig él a településen, 1558-ban a falu új birtokosaként Figedy János, az egri vár korábbi kapitánya honosította meg Noszvajon. A magyarországi festett mennyezettáblák ezerszámra ránk maradt emlékei közül számunkra természetesen ezek a legszebbek. Szépségükön túl azonban — profanizált világunkban - lényegük az időn és téren átsugárzó, csendes létezésükben megnyilvánuló szakrális megtartó erő.