Szilasi Ágota, H.: Mátyás király kegyeltje. Estei Hippolit püspök reneszánsz címefreskója az egri várban - Megfejtett múlt 1. (Eger, 2016)
Angyalok a várban Angyalalakos dombormű töredéke 15. század vége - 16. század eleje Magasság.: 32,5 cm, szélesség.: 30 cm A dombormű legnagyobb kiülése: 6,3 cm Lelőhely: Egri vár, Tömlöc bástya A Szent István által alapított egri püspökség első székesegyháza a tatárjárás során oly mértékben megrongálódott, hogy egykori meglétét csupán alapfalmaradványai, néhány kőfaragvány és IV. Béla király 1261- ben kelt oklevelében foglalt adatok bizonyítják. Falait freskók díszíthették, járófelületét márványból készült mozaikpadló boríthatta. A régészeti kutatások során feltárt töredékes szerkezeti elemekből rekonstruálni lehetett e 13. századi román stílusban épült templom egyik bejáratának részletét. A Gótikus püspöki palota vártörténeti kiállításának első termében felállított imitált kapu íves timpanonrészébe kerültek befoglalásra azok a festett maradványok, amelyek angyalokat ábrázolnak. Kettejük között bizonyára egy kiemelt alak állt vagy ült, például — Szent István Szűz Mária tiszteletére utalva - akár a trónoló Madonnát is elképzelhetjük az adoráló angyalfigurák között, mint ahogy az látható volt az esztergomi Szent Adalbert székesegyház díszkapuján, a Porta Speciozán. A bizánci stílusjegyeket mutató falfestménytöredéket 1977 februárjában restaurálták, ezután kapott helyet a kiállítás (megnyitó: 1980. március 21.) új koncepciójában, és azóta őrzi kiváló állapotát. Restaurálásában rés^t vett: Pintér Attila, Wityl Antal és Bécsi János. Hatalmas birtokai révén a megerősödött püspökség oly mértékben meggazdagodott, hogy már a 13. század végén hozzáláthattak a második székesegyház építéséhez, mely Mátyás király idejében, Nagylucsei Dóczy Orbán püspök (1486—1491) személyéhez köthetően még tovább bővült a körüljárós, gótikus csarnokszentéllyel. Berendezésének faragványaiból származhat az a szürkéskék árnyalatú fehér márványból formált angyalalakos töredék, mely az antikizáló itáliai quattrocento szobrászat reneszánsz stílusjegyeit viseli. Mérete és kompozíciója alapján egy oromdísz (lunetta vagy timpanon) részét képezhette. A közel fél életnagyságú angyal megemelt, előrenyúló helyzetet sejtető jobb vállának indítása, valamint a szintén jobbra kinyúló bal kar alakítása a kecsesen röppenő figura egykori tartó (címertartó), hordozó szerepére utal. Készítésének korát írásos dokumentumokkal nem tudjuk alátámasztani, stílusjegyei alapján azonban az 1500 körüli évtizedekre tehető. Vagy a Bakócz Tamás püspökségének éveiben (1493-1497) a székesegyház új szentélyében alapított Mária mennybevitelének címzett kápolna oltárának dísze lehetett, vagy az őt követő Estei Hippolit püspöksége idején, a 16. század első éveiben készült. Ez, az egri vár leletanyagában ritka figurális faragvány a Tömlöc bástya és a Gótikus püspöki palota között húzódó északi várfalból került kibontásra 2002 áprilisában. A fal, melyből a töredék előkerült, a Perény Péter által végeztetett hadászati célú fejlesztésekhez köthetően az 1542—1548-ig terjedő időszakban készült, nyugati részét pedig Ottavio Baldigara tervei szerint építették tovább az 1569—1572-es várfal-megerősítések alkalmával. Belső falszerkezetében több, már a 16. század elején pusztulásnak indult székesegyház köveiből másodlagosan beépített faragvány látható még ma is. A quattrocento második felében, utolsó harmadában alkotó toszkán mesterek munkáinak stílusjegyeit magán viselő, erősen plasztikus, gazdag drapéria formázással, kunkorodó hajtincsekkel, a szárnytöredéken aprólékos kidolgozással megformált dombormű legközelebbi párhuzama a diósgyőri oltár - diósgyőri Madonna (1490 körül) — néven ismert reneszánsz márvány retabulum (oltártábla), amelynek két töredéke a diósgyőri várból és a diósgyőri pálos kolostor 18. századi kerítésfalából került elő. így ez a töredékes angyalfigura a diósgyőri dombormű feltételezett alkotójával, Giovanni Dalmata (1440-1514?) szobrászművésszel, illetve műhelyével hozható összefüggésbe, annál is inkább, mert a diósgyőri és az egri faragvány anyaga megegyezik. Mindkettő az Eger környéki hegyekben lévő püspöki bányában fejtett „márványból” (kristályos kemény mészkőből) lett kifaragva. Angyalunk tehát nem csupán Egerbe, hanem Egerben készült A dombormű keletkezésének és pusztulásának lehetséges időpontját összevetve megállapítható, hogy a történelem viharai nagyon rövid életet engedélyeztek számára csakúgy, mint Estei Hippolit címeres freskójának.
