Szilasi Ágota, H.: Mátyás király kegyeltje. Estei Hippolit püspök reneszánsz címefreskója az egri várban - Megfejtett múlt 1. (Eger, 2016)
király engedélyével, és persze apja hívására az ifjú érsek hazautazott Itáliába. Ott 1493-ban, nagyon fiatalon, 14 évesen VT. Sándor pápa bíborossá nevezte ki, tituláris templomul pedig a Sancta Lucia in Silicét kapta. Távollétében azonban a magyar országgyűlés egész sor rendeletet hozott a királyságban tartózkodó nagyszámú idegen, burkoltan az esztergomi érsek ellen. Az 1495 nyarán beiktatott törvények Hippolitot tehát kötelezték a székhelyén való tartózkodásra. Ellenkező esetben jogaitól, jövedelmétől megfosztható lett volna. Közben megindult a szervezkedés, hogy Bakócz Tamás egri püspök javára lemondassák az érseki címről, és cserébe az egri püspökséget kapja meg. A szokatlan csere egyházi adminisztrációjának lebonyolítása nem ment könynyen, még úgy sem, hogy az ügyet Hippolit apja is támogatta. De végül is 1497-től, 19 évesen, egri püspökké lett. Ezzel a cserével ő semmit sem veszettet, mert a hatalmas kiterjedésű és hatalmas jövedelmű egri püspökséget rendben vehette át Bakócztól. Ezenfelül e méltóságában II. Ulászló attól is eltekintett, hogy rendszeresen Magyarországon tartózkodjék. Vikáriusa, aki az ügyeket intézte kezdetben Lodovico Florinus de Ferraria (1498—1501), majd hosszú ideig Thadeus de Lardis de Ferraria (1501-1508, 1511) volt. Őt követte Bonzanus Keresztelő János, majd Cistarellus Alfonz. Püspöksége idején csak ritkán és rövid ideig tartózkodott székhelyén (1512—1513 telén, 1517—1520), az egyházmegye óriási bevételét pedig utána küldték Itáliába. Lovak, szőrmék, vadásztrófeák s egyebek mellett 1503- ban például 10.677, 1507-ben 9.219 dukátot szállítottak, mint tiszta hasznot Egerből Ferrarába. Esztergomi érsekségének és egri püspökségének fennmaradt számadáskönyvei (az ún. Hippolit-kódexek) fontos gazdaságtörténeti források. Ebből tudjuk, hogy egyébként nagyarányú fejlesztéseket finanszírozott a grandiózus méretű, reneszánsz ízléssel keveredett késő gótikus egri székesegyházon, melynek építkezéseit nagy pompával fejezett be. Az 1506-os villámcsapás okozta sérülések kijavítására, és a berendezések (pl. a megolvadt harangok) pótlására is nagy összeget fordított. 1508-ban már ismét miséztek — például Bakócz Tamás érsek - a templomban. A közel 800 fős bandérium fenntartása is nagy költségekkel járt, melynek az 1514-es Dózsa-féle parasztfelkelés leverésekor nagy hasznát vette a püspökség és a király. Hazájában egyre csak halmozta az egyházi és a világi méltóságokat: az 1493-ban elnyert bíborosi cím mellett 1498-tól milánói és 1502-től capuai érsek, 1503-tól pedig ferrarai püspök. Méltóságai jövedelméből fényűző udvart tartott. Ez idő tájt az ötödik leggazdagabb egyházfő a római katolikus egyházban. A művészetet és az irodalmat bőkezűen támogatta. Nagyon szerette a zenét, számtalan zenész követte. 1517-ben Magyarországra is magával hozta udvari muzsikusát, a kor legnagyobb, legünnepeltebb komponistáját, a flamand származású Adrian Willaert-et. Legkiválóbb pártfogoltja Lodovico Ariosto volt, aki neki ajánlotta Orlando furioso (Őrjöngő Lóránt) című eposzát. Azonban féktelen természetéről, nem éppen keresztényi kegyetlenkedéseiről, hedonista életviteléről, dorbézolásairól is tudnak a források - a halálba is ez vitte negyvenegy éves korában. 18. századi festő: Bakócz Tamás (Erdőd, 1442 — Esztergom, 1521) Keresztény Múzeum, Esztergom 14
