Dr. Fűköh Levente szerk.: Malakológiai Tájékoztató 27. (Eger, 2009.)

SÖLÉTORMOS A.-SZAPPANOS B.-KROLOPP E.: Római kori rétegsor malakológiai vizsgálata (Budapest, Rómaifürdő, Ernőd u.)

A szárazföldi csigafaunában a nedvességigényes csigafajok egyedszámaránya itt 50% alatti, ugyanakkor a meleg-száraz környezetre jellemzőké 25%. Ebből arra lehet következtetni, hogy a területen nedves és száraz élőhelyek egyaránt előfordultak. A vizet környező terület a korábbiakhoz viszonyítva növényzetben kevésbé gazdag lehetett. Ez okozhatta, hogy a vizsgált minták közül itt a legalacsonyabb az összegyedszám (mintegy 240 db/kg). Az anyagból a Theodoxus transversalis fajnak 1 példánya, továbbá a Theodoxus danubialis-nak 1 db töredéke is előkerült. Mindkét csiga folyóvízi, esetünkben dunai faj. Vagy a közeli Duna árteréről kerültek ide, vagy ez a réteg olyan Duna-ártéri üledék, amelynek felszínén később állóvíz és a környező nedvesebb, illetve szárazabb területek alakultak ki. Keletkezési sorrendben vizsgálva a rétegsort, a Mollusca-fauna és a geo-pedológiai vizsgálat (Hurta, O. et al. 2008) adatai alapján az üledékképződési környezetet és annak változásait a következőkben tudjuk rekonstruálni: A vizsgált rétegsor legalsó rétege ártéri képződmény, amelynek felszínén állóvíz és nedvesebb, illetve szárazabb területek alakultak ki. Ezt vízborítás nélküli, nedves, de időnként kiszáradó környezet követte. Később sekély, pangó vízzel borított, mocsaras terület jött létre. A legfelső réteg hasonló környezeti körülmények között keletkezett, de a vízborítás nem volt folyamatos. A fenti környezetváltozások okaira és azok idejére vonatkozó feltételezéseinket az alábbiakban foglaljuk össze: A rétegsor alsó szakaszában régészeti lelet nem volt. így az a római megtelepedés előtti időben keletkezhetett. Olyan ártéri képződményről lehet szó, amelynek felszínén állóvíz alakult ki, környékén azonban szárazabb területek is voltak. Ez az időszak már a Dunának a területről való visszahúzódásával függ össze, mivel a távolabbi környék építkezései, de a Római fürdő közelében lemélyített kutak és aknák a kőzetlisztes rétegek alatt sok helyen dunakavicsot tártak fel (Szilvássy, A. 1961). Az alsó réteg feletti, hasonló jellegű üledék malakofaunája az ártér további szárazodását és a vízborítás megszűnését jelzi. Itt sem voltak még régészeti leletek. Meggondolandó azonban, hogy több adat mutat a római kor idősebb szakaszának a korábbinál melegebb és szárazabb éghajlatára (Grynaeus, A. 2004). Feltételezhető, hogy ez időben egybeesik az 5. képződmény (3. sz. malakológiai minta anyaga) keletkezésével. Ez esetben az ártér szárazabbá válása biztosította a környéken a római megtelepedés lehetőségét. Egy másik magyarázatra később térünk ki. A rétegsor felső részének sötét színű, szerves anyagban gazdag két rétege (2. és 1. sz. malakológiai minták anyaga) a terület elmocsarasodását jelzi. Ez azzal magyarázható, hogy a folyó vízszintje a korábbi időszakhoz képest emelkedett és ezzel összefüggésben a talajvíz szintje is magasabb lett. Meggondolandó azonban egy másik lehetséges ok is. A közelben (mintegy 100 m távolságra) vannak a Római fürdő langyosvízű forrásai. Mindkét felső malakológiai minta iszapolási maradékában, különösen a 2. számúéban jelentős mennyiségű mésztufa törmeléket és növényi maradvány köré lerakódott mészkiválást találtunk. Ez arra mutat, hogy hogy a langyos források vize részt vett az elmocsarasodó terület kialakulásában. Felszín közeli mésztufás rétegekről számolnak be a környék létesítményeivel kapcsolatban is (Szilvássy, A. 1961). Ugyanakkor tudjuk, hogy a rómaiak a Római fürdő forrásait foglalták, vizüket összegyűjtötték és vízvezetékkel („aquaeductus") Aquincumba vezették (Póczy, K. 1980.). Ez a vízvezeték a római uralom megszűntekor, de vélhetően már annak utolsó szakaszában tönkrement. így a langyos források vize ismét szétfolyt