Dr. Fűköh Levente szerk.: Malakológiai Tájékoztató 27. (Eger, 2009.)

SÜMEGI P-MOLNÁR D.-HUPUCZI J.: Előzetes adatok a horvátországi Baranya-háromszögben található negyedidőszaki képződmények quartermalakológiai elemzéséhez

Mivel Horvátország kontinentális löszterületeinek malakológiai feldolgozásával meg a kezdeteknél tartunk, ezért nem véletlen, hogy zmajevaci löszszelvény feküjében feltárt negyedidőszaki malakofauna még párhuzamok nélküli a vizsgált régióban. Mégis az Ena montana, a Mastus bielzi, a Trichia unidentata, és a Trichia edentula fajok együttes jelenléte Lozek (1964), és Krolopp (1983) munkái nyomán egyértelműen bizonyítja, hogy a középső - pleisztocén korban fejlődhetett ki ez a malakofauna és az azt beágyazó, völgykitöltő fosszilis talaj horizont. Mivel a poligenetikus talaj-üledék komplexumot több méteres üledékösszlet zárja le, ezért valószínűsíthető, hogy ez a delle kitöltés még a középső - pleisztocén során kialakulhatott. Ugyanakkor a Discus ruderatus jelentős arányú megjelenése nyomán tűlevelűekkel keveredhetett ez a lombos erdő, míg a Trichia fajok, az Arianta arbustorum, és a Bradybaena fruticum jelentősebb arányú megjelenése nyirkosabb aljzatú ligeterdei környezet és ártéri rétek kifejlődésére is utalhat. Az erdő peremén, illetve a cserjeszintben gazdag erdőkben elterjedt Vallonia fajok, Punctum pygmaeum, Nesovitrea hammonis, Vürea crystallina, Euconulus fulvus jelentős aránya alapján az erdei környezet pereme és aljzata fejlett cserjeszinttel, zárt bozóthorizonttal, gazdag ecoton sávval fejlődhetett ki. Tulajdonképpen ennek a környezetnek egyetlen faj, a Vallonia tenuilabris mond ellent, mert a szárazabb környezetet kedvelő sztyeppfajok (Pupilla muscorum, Chondrula tridens, Pupilla triplicata, Vertigo pygmaea) hőmérsékleti igénye nem tér el alapvetően az erdei környezetet kedvelő fajokétól. Ugyanakkor az eddigi paleobotanikai és malakológiai elemzések eredményei (Lozek, V. 1964) azt mutatják, hogy egy-egy interstadiális kor kezdetén és végén a nyíltabb vegetációs foltokkal tagolt, fenyővel kevert lombos erdők terjedtek el. Ebben a környezetben valamennyi felsorolt faj elfoglalhatta a számára ideális területi mozaikot, így együttes megjelenése ezeknek az elemeknek nem meglepetés, de a Vallonia tenuilabris mai és felső-pleisztocén ökológiai igénye olyan mértékben eltér, amely nyomán a szelvény ezen szakaszának kialakulásakor speciális tafonómiai, vagy taxonómiai problémákkal számolhatunk. Ennek a problémának a megoldásához újabb és finomabb léptékű mintavételezést kell kialakítanunk. A szelvény ezen szakaszának quatermalakológiai szenzációja a Pseudofusulus variáns faj jelenléte. Ennek a fajnak ugyan ismeretesek negyedidőszaki fosszilis lelőhelyei (Lozek, V. 1964) Közép-Európában, elsősorban az Alpok peremén és a Cseh-medencében, de a Kárpátmedencében ez a faunaelem eddig kifejezetten ritkán került elő pleisztocén üledékekből. A fauna összetétele és dominancia viszonyai, valamint rétegtani helyzete alapján egy középső-pleisztocén kori interglaciális bevezető szakasza lehetett a vizsgált szelvényrész. Valószínűleg a Mindéi glaciálisnál fiatalabb horizontot jelenthet, mert hiányoznak belőle azok az egzotikus, szubtrópusi rokonságot tükröző faunaelemek, amelyek a középső-pleisztocén idősebb szakaszára jellemzőek (Krolopp, E. 1973, 1983). Nem zárható ki az sem, hogy az utolsó interglaciális, az alpi nevezéktan szerinti Riss-Würm, vagy a nyugat-európai nevezéktan szerinti Eemian bevezető szakasza lehetett ez a horizont. Ugyanakkor az eddig rendelkezésünkre álló malakológiai anyag és kronológiai elemzés alapján pontosabban nem adható meg, csak az, hogy a középső pleisztocén fiatalabb szakaszában, megközelítőleg 350 és 130 ezer év között kifejlődött interglaciális ciklus kezdetén alakulhatott ki. A 2009-ben tervezett újabb mintavétellel és jelentősebb tömegű malakológiai anyag feldolgozásával remélhetően tovább pontosítható a fentebb megrajzolt őskörnyezeti kép és rétegtani besorolás.