Dr. Fűköh Levente szerk.: Malakológiai Tájékoztató 16. (Eger, 1997.)

DOMOKOS, T.: Vestia turgida (Rossmässler, 1836) előfordulása a bélmegyeri Szolga-erdő (Békés-megye) infúziós löszéből

1. ábra A feltárás földrajzi helyzete Az előkerült 6 vízicsiga zömmel mocsárlakó, a 17 szárazföldi faj közel egyharmada különböző nedvességet igénylő erdőlakó {Vestia turgida, Punctum pygmaeum, Vitrea crystallina, Perforatella bidentata. Bradybaena fruticum). Megközelítően hasonló arányt képvisel a nyitott, ligetes habitatokat kedvelő, de ritkásabb erdőkből is előkerülő Vertigo pygmaea, Pupilla muscorum, Vallonia pulchella és Vallonia costata. Csupán néhány faj képviseli a mezofil (Nesovitrea hammonis, Trichia hispida), a nedvességkedvelő és nedvestérszíni (Succinea elegáns, Succinea oblongd) fajokat. Összességében ligetes, erdős - a maihoz hasonló morfológiájú, vegetációs borítottságú, de hűvösebb klímájú - őskörnyezetre enged következtetni az előbb felsorolt malakofauna. A fauna minden eleme ma is tagja a Kárpát-medence malakofaunájának. A következő hűvösebb klímát igénylő hat faj azonban hiányzik régiónk jelenlegi faunájából: Anisus leucostoma, Bathyomphalus contortus, Vertigo substriata, Vestia turgida, Perforatella bidentata, Trichia hispida. A fauna csekély egyedszáma nem ad elégséges alapot a dominancia viszonyok reális megítéléséhez és az azt követő biosztratigráfiai besoroláshoz. Ezért a Vestia turgida és a Punctum pygmaeum'jelenléte alapján Krolopp, E. - Sümegi, P. 1990, Krolopp, E. - Szónoky, M. 1982. Füköh, L. - Krolopp, E. - Sümegi, P. 1995, Krolopp, E. et al. 1995 munkáinak figyelembevételével, heurisztikusán a felsöpleisztocén Punctum pygmaeum - Vestia turgida zonulába (18 000-16 000 BP év) sorolom be az infúziós lösz faunáját. Az utolsó, harmadik ábra a Vestia turgida pleisztocén előfordulásainak helyeit mutatja be Krolopp, E. - Sümegi, P. 1990 ábrájának felhasználásával úgy, hogy a bélmegyeri (1993, felső jel) és a csabaszabadi (1990. alsó jel) új előfordulásokat négyzet jeleníti meg. Az ábra alapján és az egykori vízfolyások hálózatának ismeretében (Mike, K. 1991) könnyen belátható, hogy - ökológiai igényének megfelelően - az egykori vizenyős, mozaikosan elhelyezkedő erdőfoltok lakója volt a Vestia turgida.