Dr. Fűköh Levente szerk.: Malakológiai Tájékoztató 15. (Eger, 1986.)

OLLÉ, R.: Életnyomok és patológiás elváltozások az unyi homokbányában gyűjtött puhatestűek mészvázain

hatnak a gazdaállatról. A Balanus nemzetségbe tartozó rákok kalcitlemezekből álló háza igen sérülékeny. Az általam gyűjtött anyagból sok egyedből álló ép Balanus-telepek is előkerültek. Ebből arra lehet következtetni, hogy az élőlény pusztulását hirtelen betemetődés okozta. Egy esetben inbentosz gastropodán (Turritella venus) figyeltem meg Ostrea ránövést. Az inbentosz csiga házát a hullámverés moshatta ki az üledékből. A puhatestű fajok életmódját tekintve 71 %-ban az epibentosz és 29 %-ban az inbentosz tagjai (1.táblázat). Az epifauna magas aránya áramlások által mozgatott vízre és szünetelő üledékképződésre utal. így kevés szerves anyag halmozódik fel és szinte teljesen hiányzik az üledékfaló fauna. Ezt a megállapítást igazolja az általam gyűjtött puhatestű fajok táplálkozásmód szerinti megoszlása. Fajszámot tekintve az üledékfalók kis aránya mellett uralkodnak a húsevők, ragadozók, továbbá egyaránt nagy számban vannak jelen a szuszpenziószűrők és növényevők. Az egyedszámot tekintve viszont a növényevők dominálnak, míg a húsevők, ragadozók csupán 2,3 %-ot képviselnek (4.a táblázat). Az életnyomos puhatestű fajok között az üledékfalók hiányoznak. A fajszámot tekintve a szuszpenziószűrők és növényevők magas aránya mellett itt is uralkodnak a húsevők, ragadozók. Az egyedszámot tekintve feltűnően magas a növényevők aránya, a húsevők, ragadozók pedig csekély számban vannak jelen (4.b táblázat). Az életnyomok előfordulása, mennyisége és gyakorisága továbbá az életnyomos puhatestű fajok táplálkozásmódjának megoszlása arra utal, hogy az unyi homokbánya ősmaradványai nem tisztán a Tymponotonus-Pirenella paleocönózist képviselik. Ezt mutatják a Natica fúrások, a gombafúrások és Cirripedia fúrások jelenléte, a bekérgezések és ránövések alacsony száma. Továbbá azok a fajok, amelyek a tenger mélyebb régióira jellemző paleocönózisokból kerültek ki. Ilyenek a sekélyszublitorális régióra jellemző Glycymeris latiradiata és a középsőszublitorális környezetre jellemző Turritella venus közösségekből előkerült fajok. Ezt igazolják a húsevők, ragadozók magas aránya fajszámot tekinve. Ugyanis a Tympanatonus-Pirenella közösségben a növényevők dominálnak. Ezek alapján megállapítom, hogy az unyi homokbánya ősmaradványai kevert faunát képviselnek. Az összehalmozott ősmaradványok a tenger mélyebb régióiból is származnak. A puhatestűek és az ezeken előforduló életnyomok és patológiás elvátozások megerősítik a területről alkotott ősföldrajzi képet. Növényzetben gazdag, jól átvilágított lapos, homokos partközeli környezet volt a területen. A tenger vizét erős áramlások mozgatták. Az ősmaradványok a hullámverés által összehalmozott parti túrzásként maradtak meg. Két életnyom előfordulása pontosíthatja a feltárás korát. Ezek a soksertéjű gyűrűsférgek közé tartozó Polydora-k és a mohállatok közé tartozó Spathypora-k fúrásának nyomai. A szakirodalom szerint ezek a fúrások miocénnél idősebb képződményekből még nem kerültek elő. Ebből arra következtetek, hogy a feltárás kora alsó-miocénbe sorolható.