Dr. Fűköh Levente szerk.: Malakológiai Tájékoztató 14. (Eger, 1995.)

VARGA, A. - BÁNKUTI, K. - KOVÁCS, T.: Az Árion lusitanicus (Mabille, 1868) magyarországi terjedése

Az eloszlási viszonyokat mindenkor a fedettség, takarás (pl. lekaszált fü felületének nagysága) határozta meg. A talajban (pocokjáratok, repedések maximum 30 cm mélységig) 41 db, a lekaszált fű alatt 251 db, a talaj felszínén (nyilt területen) 9 db tartózkodott. A populáció 97 százaléka (292 db) takarásban volt, ezek között 8 párzó és 1 petét rakó példányt találtunk (1 sz. ábra). 1 ábra: 1 = pocokjárat, gödör, 2 = lekaszált fű alatt, 3 = talajon, felszínen (nyílt területen). Az 5. kvdrátban 2 (3 ?) petecsomó pocokjáratban, 6-8 cm-re a föld alatt (az egyikben 130 db - feltételezhető, hogy két állaté - a másikban 63 db pete volt). A 6. kvadrátban 1 petecsomó a felszín alatt (3 cm mély gödörben), a lekaszált fű takarta (67 petével). A 7. kvadrátban 1 petéző állat maga ásta gödörben (49 petével). Összegezve a párzás és petézés időszakában (megfelelő nedvesség és a páratartalom mellett) az árnyékolt, illetve a lefedett területeken a faj nappali aktivitása is megfigyelhető. A peterakásnál kihasználják a felszínközeli pocokjáratokat, vagy a maguk ásta sekély gödrökbe rakják petéiket. Megfigyeléseink szerint nem takarják be a petecsomókat tartalmazó gödröket. A peték száma átlagban 65 db. Anatómiai vizsgálatok minden lelőhely anyagából készültek. Keszthely, Fenékpuszta (2 sz. ábra), Szombathely (3 sz. ábra). A részletes lelőhelyadatok az anyag felsorolásánál szerepelnek. Anyag: Keszthely, Fenékpuszta, Zala-torkolat, 217-es duzzasztó hídja, 1995. 07. 05. leg. Varga A. (1 db); ugyanitt a duzzasztó hídja melletti réten valamint a régi és az új Zala-meder közötti telepített fiatal nyárerdőben, 1995. 09. 06. leg. Bánkuti K., Kovács T., Varga A. (45