Dr. Fűköh Levente szerk.: Malakológiai Tájékoztató 14. (Eger, 1995.)

BABA, K.: Szezonális malakológiai vizsgálatok dél-alföldi gyepeken

Fajcsoportok abundancia változásai Ökológiai fajcsoport Mindhárom gyeptípusban az ökológiai fajcsoportok abundancia változásai eltérőek. A ka­szálás következtében elszegényedő homokpuszta réten csökkenő abundanciával a nyílt térsé­gek lakói (D) a dominánsak, a fénykedvelő mocsárlakó (P) Monacha és vízparti (E) Vertigo a láprétről bevándorolt elemnek tekinthető. A láprét és sziki sásrét fajcsoport összetétele hasonló (a sásrétek a láprétek elszikesedése révén keletkeznek). Az eltérés a fajcsoportok (E,D) abundanciájának ellenkező hónapokban történő dominanciájában jelentkezik. Az abundancia változásokkal azonos módon változnak a fajcsoportok juvenilis egyedeinek abundanciái A láprét száradásával mindkét évben az E csoporttal a D csoport komplementer módon változik májustól-szeptemberig. Ez nem következik be a sziki sásréten (6, 7, 8. ábra). Élőhelytípus Hasonló komplementer viszony áll fenn a sztyepplakó (S) és mocsárlakó (P) csoportok között, mint a lápréten (A P csoportot a Vallonia enniensis képezi Kiskenéz-pusztán). A vízparti fajok VP (Succinea, Vertigo) alacsony abundanciával rendelkeznek. 1991. évi IX. hónapi VP csoport csökkenés a júliusi talajnedvességnek tudható be. Hasonló a tendenciája az E ökológiai fajcsoportnak. A sziki sásréten a mocsárlakó Vallonia csak 1993-ban van jelen az S és VP csoport mutat komplementaritást, mely 1994-ben megszűnik. A kaszálásnak tulajdoníthatóan 1994. évben a sztyepplakók válnak dominánssá. Hasonlóan viselkedik a csoportok juvenilis egyedeinek abundanciája. A homokpusztaréten a sztyepplakók (S) mutatnak egyre csökkenő abundanciát (6, 7, 8. ábra). Táplálkozási típus Korábbi tapasztalatok szerint a nedves élőhelyeken az omnivor táplálkozási típus a domi­náns (Bába, K. 1992). Ez vonatkozik az eddig vizsgált élőhelyek közül a mineralogén szuk­cesszió sor növényzetszegény erdeire és erdészetileg nem kezelt erdeire (Bába, K. et al. 1992.), láperdőre, gyepek közül az Alopecuretum pratensisre. A kaszálás az erdészeti tevékenység a szaprofág fajcsoport dominanciájához vezet, ami szárazföldi eutrofizációként értékelhető (Bába, K. 1992, Bába, K. et al 1992). A kaszálás hatására az erre érzékenyebb, nedvesebb élőhelyen a Succiso-Molinietumban és a nem nedves, de az állandóan kaszált Astragalo-Festucetumban a szaprofág dominanciát lehet megállapítani (Chondrula, Vertigo, illetve Chondrula, Vallonia pulchella felszaporodása révén). Az Agros­tio-Caricetumb<m az eutrofizálódás a második évben a nedves tavasz után következett be (a Vallonia enniensis kiesése után a Vallonia pulchella megjelenésével (9., 10. ábra). Vizsgált gyeptársulások viszonya A 12. ábra PC A diagramja jól tükrözi a gyepek szukcessziós viszonyait. (Bába, K.-Bagi, I. 1995. ) A láprétből szikesedés révén keletkező sziki sásrét (7-12) körülveszi a láprét felületét (1-6). A homokpusztarét nincs szukcessziós kapcsolatban az előző két társulással (13-15).

Next

/
Oldalképek
Tartalom