Dr. Fűköh Levente szerk.: Malakológiai Tájékoztató 14. (Eger, 1995.)

KÖLLŐ, ZS.: A Bodoki-hegység (Keleti-Kárpátok) erdőtársulásainak csigái

Vízparti égeres (Altnetum glutinosae-incanae) Az égeresekben összesen 744 élő csigaegyedet találtam, amelyek 53 fajhoz tartoztak. Az ubiquista fajok száma 7 (13,42%). Igen szembetűnő az eltérés a hegyei patakok és az Olt partján levő égeresek csigaegyüttesei között. A folyó partján ui. 48% az ubiquista fajok aránya és sokkal kevesebb az élő egyedek száma. Ugyanakkor nagyon alacsony az abundancia érték is, mely 40-50 db/m

2 körül mozog, szemben a többi gyűjtőhellyel, ahol két- esetleg háromszoros is lehet az abundancia értéke. A holt fajok nagy száma, az ubiquista fajok magas aránya alátámasztják azt a tényt, miszerint a néhány évvel ezelőtt végrehajtott folyószabályozást nem tudták károsodás nélkül kivédeni egyes fajok és kipusztultak, illetve megváltoztatott életterüket átadták alacsonyabb igényű, netán behurcolt fajoknak, melyek jobban alkalmazkodtak a megváltozott környezethez. Hasonló állapotokat találtam azokon a helyeken is, melyek a marhák itatási területére estek. Itt begyűjtöttem olyan fajokat csak holtan, melyek tipikusan erdőlakók (Ena montana, Acanthinula aculeata) és valószínűleg a nedvesség csökkenése, a lombkorona megnyitása okozta pusztulásukat. Az égeresekben az élőhelyigény szerinti eloszlás a következő: 33 erdőlakó, 12 bokorerdőlakó, 4 vízparti és 4 sztyepplakó. Ezek százalékos eloszlását a 3a, míg az egyes gyűjtőhelyeken történő eloszlást a 3b ábra tartalmazza. Quercetuni-Carpinetuni Transsylvanicum A tölgyesek a hegységben csak elszórtan találhatóak meg, általában vegyes társulásokat alkotva. Itt összesen 26 fajt találtam, ebből 3-at csak itt (Cochlodina cerata, Oxyhilus draparnaudi, Sphyradium dolium). Az élőhelyigény szerinti megoszlást a 3c ábra mutatja. A táblázatban azért tartottam fontosnak az egyed- és a fajszám alapján is feltüntetni a százalékos eloszlást, mert a 30.46%-os vízparti faj (egyedszám alapján) irreálisnak hathatott volna a száraz tölgyesekben. Ez a magas egyedszám csupán 2 gyűjtőhelynek tudható be, ahol olyan feltételek volta, mely kedvezett a nagyon higrofd Carychium minimum és Ctridentatum csoportos előfordulásának. Értékelés A felsorolt területek közül a bükkösben találtam két (2, 5) gyűjtőhelyet, illetve az Olt partján két olyan helyet (13,14), ahol a nagyon alacsony egyedszám, illetve a diverzitás alacsony értéke nagy háborítottságról tanúskodik. Az előbbi két terület azért is tűnik érdekesnek, mivel az erdőritkítással nem magyarázható az alacsony faj- és egyedszám, mivel olyan fajokat is megtaláltam, amelyek nedvességi igénye magas (Carpaíhica calophana, Limax cinereoniger). Ezeknek élő egyedeit is megleltem, ezért feltételezem, hogy a zavartságot a vadak okozzák, annál is inkább, mert több helyen is láttam vaddisznótúrást. Az Olt partján található gyűjtőhelyekről már tettem említést (13, 14 gyűjtőhely). Megemlítem azonban a 19, 20 és 21 gyűjtőhelyeket, ahol igen magas volt a fajszám és a diverzitás értéke. Úgyszintén magasnak mutatkozott az abundancia értéke is. A vizsgált területek értékelése matematikai módszerekkel A vizsgált növénytársulások csigaegyütteseinek kapcsolatait a jobb áttekinthetőség kedvéért az egyszerű statisztikai adatokon túl a már említett matematikai módszerekkel is vizsgáltam. Az első fokozatban az általam vizsgált növénytársulásokat tekintettem át Czekanovszki módszerrel.